Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Timaffy L.: Adatok a győri szíjgyártó és nyerges mesterek történetéhez

vita irata a vásáros helyek miatt, vagy egy bűnbánó nyilatkozat 1660-ból: „Én Sziartó Márton, ki az bötsületes ceeh ellen vétettem, ... megkövetem illendően bornemissza Sziartó János ceeh Mester uramot.. ."

9 A török kiűzése utáni elnyomó és elnémetesítő politikának megfelelően Győrben is megjelentek nagy számban a német telepes iparosok és külön céheket alapítottak. A német szíjgyártó céh is megszerezte külön szabadságlevelét 1649-ben.

10 Ettől kezdve kiváltságokat élveztek a magyarokkal szemben. Ők kapták meg a várkatonaság, a hadsereg (hivatalos megrendeléseit, míg a magyar céhnek csak a városi lakosság és a vidék megrendelése jutott. Anyagilag így hátrányos helyzetbe kerültek ugyan a gyorsan gazdagodó német mesterekkel szemben, de viszont arra jó volt ez az elkülönülés, hogy a magyar szíjgyártók és nyergesek kevesebbet vettek át az idegen szerszámokból, munkaeljárásokból és elnevezésekből, s így zavartalanul megőrizhették, továbbadhatták mesterségük magyar hagyományait. Igen fontos emlék ebből az évszázadból a céh hivatalos árszabása 1647-ből. Ez a legrégibb megyei szíjgyártó árszabályunk és összehasonlítva a későbbi limitatiókkal, értékes adatokat kapunk a mesterség fejlődéséről, az egyes szerszámféleségek használatáról.

11 A XVIII. század további fejlődést hozott a győri szíjgyártó és nyerges céh életében. A török kiűzése után főképp a szatmári békével a céh élete felvirágzott. Megszaporodott a mesterek száma: 11 szíjgyártó és 9 nyerges mester dolgozott a céh keretében, mindegyik 1—2 legénnyel és inassal.

12 A megnövekedett keretek szükségessé tették a régi szabadságlevél megújítását. Az 1705-ben kelt Protoikollum foglalta össze a régi és újabb céhszabályokat.

13 Pontokba foglalva szabályozza a tanuló jelentkezését, felvételét, szerződését, kötelességeit, a felszabadítás körülményeit, a legények jogait, kötelességeit, a remek-varrás, bemutatás, bírálat szabályait, a mesteri esküt, a különböző fizetségeket, fegyelmi szabályokat, büntetéseket. Jól megőrizte a Protokollum a korabeli mesterek neveit: Sziartó Ádám, Sziartó János, Niereghjartó István, Horváth Chissar Mihál, Horváth Sziartó János, Frantziás Sziartó Ferenc, Szombat-heli Niereghjartó Mihál, Süttői Sziartó István, Bornemissza Sziartó János stb. Mai családnevekkel is ebben a században találkozunk először: mint Fodor Ferenc, Szombathelyi Ferenc, Németh János, Horváth (Sziartó) István, vagy Rózsa (Chissar) Imre. Szemünk előtt pereg le a céhkönyvben a mai családnevek kialakulása. A Regulát III. Károly erősítette meg újból 1719-ben, némi változtatásokkal. Ezekben már a céhek egyöntetűvé tételére irányuló királyi intézkedés érvényesült.

14 A legnagyobb fordulat ebben az évszázadban a jobbágy helyzet megszűnésével következett be. 1743-ban Győr városa felszabadult a Káptalan földesúri joghatósága alól, és Mária Terézia a szabad királyi városok rangjára emelte.

15 A céhet újjászervezték és a „Városi Tanács Atyai felügyelete alá" helyezték. 9 XJMA 53.12.12 10 Uo. 53.12.5 11 Timaffy L., A győri szíjgyártó és nyerges mesterek munkái a XVII—

XX, században. Arrabona 7 (1965) 365—374. 12 XJMA 53.12.9 13 Uo. 53.12.6 14 Czigány B., Adatok a győrmegyei hajósmolnárok életéhez. Arrabona 4 (1962) 101. 15 Uo. 104. 153