Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Kozák K.: Adatok Hédervár műemlékeinek történetéhez

gasítás akkor történt, amikor az északi oldalon később felépített kápolnával együtt, közös tető alá helyezték a templomot (14. ábra). A templomon a középkor folyamán jelentősebb bővítés nem történt. Ez eléggé feltűnő jelenség e nagynevű család esetében. (Magyarázata talán a plébániatemplommal kapcsolatos, megoldatlan kérdések mögött rejtőzik.) Ezen időszak építkezéseinek emlékét csak a torony későgótikus bejárata őrzi (15. ábra). A szárköveket körtetagozatú bordák díszítik, s állatalakos (?) fejezetben végződnek. Innen indul a bejárat feletti ívmező csúcsíves, bordás tagozata, amely felül keresztrózsában végződik. A bejárat tagozatait egykor vörös és sárga festés díszítette, amelynek maradványai helyenként még ma is láthatók. A bejárat feletti repedések és a fent említettek miatt, úgy gondoljuk, hogy ez a bejárat később készült a toronynál, a XV. század közepe, harmadik negyede táján. A templom eredetileg plébániatemplom céljaira épült, ahol természetes a kegyurak és családtagjaik temetkeztek. Mai értelemben használt temetőkápolna jellegét valószínűleg csak a XVII. században kapta, amikor kihalt a Héderváry család és az ősi birtokot Héderváry Kata révén a Viczay család örökölte. A templomban található, szentély falaihoz erősített sírkövek, amelyek egykor a templom padlójába voltak süllyesztve, mind a Viczay család tagjainak sírhelyeit jelölték valamikor. A sírok számának növekedésével a templom szűknek bizonyulhatott a család számára — hogy itt temetkezzék —, s ezért építhették a templom 15. ábra. A későgótikus nyugati bejárat 16. ábra. A lorettói kápolna oltára és kegyszobra 134