Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Pusztai R.: A lébényi germán fejedelmi sír

nak. A csat teljesen hibátlan. Hossza 3,1 cm. A csatkarika átmérője 1,5 cm. A csattest átmérője 1,5 cm, magassága 6 mm. A szíjbefogó rés 2 mm vastag. Súlya 14.48 gr. A csatra a jelzett helyen, a felásott homokban, már nem eredeti helyzetében akadtunk. 7. Aranycsat (3. ábra 4.). Karikája kerek, tömör, körátmetszetű. Forgórésze felé fokozatosan keskenyedik. Tövis nélküli típus. A csattest kerek, benne lapos, csiszolt, bordó színű, almandin féldrágakő berakás foglal helyet. A csatkarika — akár az előző csatoknál — a csattestből kiinduló és ez alá hajlított szíjbefogólemez között forog. A szíjra történő felerősítés itt is az előző csatokhoz hasonlóan a csattest oldalára felforrasztott hüvelyekben levő szegecsek segítségével történt. Hossza 3,1 cm. A karika átmérője 1,2 cm. A csattest átmérője 1,2 cm, magassága 6 mm. A szíj befogórés 2 mm vastag. Súlya 4,64 gr. A sírlapon jelzett helyen, a bolygatott rész homokjában találtunk rá.; 8. Kard (4. ábra 2.). A váz jobb oldalán feküdt. A sír megbolygatásánál a találtok darabokra törték. A sír feltárásánál még eredeti helyzetében találtuk meg a kardhüvelyvéget és benne a kard hegyének darabját. A kard maradványa összesen nyolc darabból áll. Ezekből hét darab a pengéhez, egy pedig a markolatnyújtványhoz tartozik. A pengetöredékek egymáshoz illeszthetők. A markolatnyújtvány hiányos. A penge 4,5 cm széles, hosszának háromnegyedéig egyenletes szélességű, majd hegye felé fokozatosan keskenyedik. A penge egész hosszában mindkét oldalt farostmaradványok őrződtek meg a fahüvely korhadékaként. Tövénél a hüvely maradványain egy 7 mm szélességű ezüstlemezből készült pánt maradt meg. A kardpenge egyenes, kétélű, vége lekerekített, keresztvas nélküli. Hossza a markolat tövéig 80,5 cm. A markolatvasból csak egy 7 cm hosszúságú darabunk van. Ha a markolatrész eredeti hosszúságát 15 cm-ben határozzuk meg, úgy azt hiszem, nem tévedünk, ha a kard eredeti hosszát kb. 95 cm-re becsüljük. 9. Kardhüvely vég (4. ábra 1.). Ezüstlemezből készült. Megnyúlt, ovális alakú hengert képez, egyik oldalán kissé befelé ívelődik. Itt a középrészen egymás alatt 2—2, a széleken hasonló elosztásban szintén 2—2 szegecs halad át a hüvelyvég egyik falától a másikig. Ezeken kívül még egy szeg is található a hüvelyvég oldalába verve, melyek mind a fahüvelyre történő felerősítést voltak hivatva szolgálni. A hüvely alja vékony rézlemezből készült, mely csak töredékesen maradt meg a korrodálás miatt. A hüvelyvég egyik végénél — két ezüst szegecscsel rögzített csatornaszerűen meghajlított ezüstlemezt találunk, melyet a kardtok éléhez középen és a felső végen levő félköríves füleken átvert szegecsekkel erősítettek fel. A hüvelyvég alsó és felső peremét ahhoz hozzáforrasztott, vékony kettősbordázatú pánt díszíti. A csatornaszerű éllemezen a hüvelyvéghez vezetett csatlakozásnál három párhuzamosan bereszelt vonaldísz van. Ez a motívum a hüvelyvég magasságának távolságában még kétszer megismétlődik. A hüvelyvégben gyantaszerű massza maradványát találtuk, mely a szegecsek mellett — mint ragasztó —> a tokra való masszív felerősítést segítette elő. A hüvelyvégre ráforrasztott kettősbordázatú pánthoz teljesen hasonló — szegecslyukkal és benne elhajlított végű szeggel — pánttöredéket is találtunk a sírból kikerült homok átvizsgálásakor (6. ábra 4.). Miniden valószínűség szerint ebből több példány lehetett, melyek azonban kicsinységük miatt elveszhettek. Erre a kardhüvely általam megkísérelt' rekonstrukciójából következtetek (5. ábra). 103