Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Pusztai R.: A lébényi germán fejedelmi sír

bemélyített vonaldíszítés fut körbe. Magassága 11,5 cm, szájának átmérője 8,5 cm, talpának átmérője 2 cm. Töredékekből összeragasztott, több mint fele hiányzik. 2. Fésű (7. ábra). Részben a koponya alatt volt. Tokjába helyezve került elő, tehát nem hajába tűzve temették el a halottal, hanem a sírba helyezett tárgyként szerepelt. Ezt a tényt azért hangsúlyozzuk, mert a germán sírokban a fejnél vagy fej alatt talált fésűkből téves viseleti következtetéseket vonhatnak le. Fésűnk rendkívül szép kidolgozású és a maga nemében egyedül áll hazai régészeti emlékeink között. A fogazott csontlemezt — melynek végére egy-egy kifelé néző lófej et faragtak ki stilizáltán, de amellett igen kifejezően — mindkét oldalról egy-egy háromszögletű csontlemezzel fogták össze bronzszegecsek segítségével. A fésűnek ezt a háromszögletű fogórészét kétoldalt népi csontfaragásainknál is továbbélő bekarcolt pontkörös mintákkal díszítették, melyet a dekoratív hatás emelése végett fekete anyaggal töltöttek ki. A fésű fogazata teljesen ép. Az egyik lófej hiányzó részét a találók a sírból történt kiszedéskor törték le. Magassága 6,5 cm, hossza 8,6 cm. A téglalap alakú tokrész hasonló anyagból és módszerrel készült. Két rövidebb végén ezen is egy-egy hasonló stílusban faragott lófej et láthatunk, melyet artisztikusan a tok hosszanti vonalába komponáltak. A tok hossza 12 cm, magassága 2,5 cm. A tokban elhelyezett fésű magassága: 7 cm. 3. A váz koponyája és a bal kulcscsontja közötti részen találtunk rá egy vékony rézlemezből kivágott kerek lapra, melyen négy kis lyuk látható. Átmérője 1,5 cm (6. ábra, 2.). 4. Kardgomb (6. ábra 7.). A váz nyakcsigolyái mellett leltünk rá a sír bolygatott földjében, mely eredetileg a kard markolatának díszgombja lehetett: Borostyánból csiszolt korong, melynek közepén átfúrt lyukba helyezett vastag ezüstlemezből kalapált és hajlított fül van. A borostyángomb átmérője 2,7 cm, vastagsága 1 cm. Az ezüst fül hossza 1,6 cm és 6 mm szélességű. 5. Aranycsat (3. ábra 1 a-b). A találók a medence környékén akadtak rá. Pontos helyét utólagosan megállapítani nem tudtuk. Valószínűleg a halott övének csatja lehetett. Karikája kerek, tömör, körátmetszetű. Forgórésze felé fokozatosan keskenyedik. A tövise ugyancsak kerek átmetszetű, tömör aranyból készült, vége felé egyenletesen vékonyodik és ráhajlik a csatkarikára. A csattest kerek, rekeszekre osztott. Középen egy kerek rekesz van, e körül sugaras elosztásban pedig hat lapos, csiszolt, vékony aranylemezre apukáit, lilásvörös színű, almandin féldrágakő berakás foglal helyet. A csatkarika a csattest felső részéből kiinduló és a szíjra ráhajlított lemez között forog. Oldalt egyenletes elosztásban három kis hüvely van odaforrasztva, melyben a szíjra történő felerősítés céljából a kis gömbfejű aranyszegecseket helyezték el. A csat ép, mindössze az egyik szegecse hiányzik. A csatkarika átmérője 2,1 cm, a csattest átmérője 2,1 cm, magassága 7 mm. A szíj befogására szolgáló rés 2 mm vastag. A csat súlya: 31,29 gr. 6. Aranycsat (13. ábra 3 a-b). Hasonló kivitelezésű az előbbihez. Karikája kerek, tömör, körátmetszetű, forgórésze felé fokozatosan keskenyedik. A csat tövise ugyancsak körátmetszetű, tömör aranyból készült. Vége felé egyenletesen vékonyodik és ráhajlik a csatkarikára. A csattest ötszögletes. A forgórész tövétől sugarasan kiinduló három válaszfallal négy rekeszre osztott, melyekben bordó színű, lapos, csiszolt — vékony aranylemezre aplikált — almandin féldrágakő berakások foglalnak helyet. Itt is három kis aranyhüvelyt találunk a csattesthez hozzáforrasztva, melyben a szíjfelerősítő gömbfejű szegecsek van101