Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Uzsoki A.: A győri és Győr környéki régészeti gyűjtés és kutatás története

A MiZElíM ÄÄßfiljZi ÉS I ;;;g^g halmi múzeum részére kis kőeszközgyűjtemény létrehozása céljából. 48 db északi típusú pattintott és félig csiszolt kőeszköz megküldését jelzi. Kuncze ezeket a IV. teremben kemény táblára erősítve Römer levelével együtt kiállította. A kőeszközök flintből készültek, Seeland-ból, Fyhnen-ből, Schleswig-ből származnak és még ma is a gyűjtemény értékes részét képezik.

127 Ebben az időben még kevés régészeti gyűjtemény van az országban. Rómer 1871-^ben azt írja: „Hazánkban eddigi tudtommal csak a győri, pannonhalmi, váci és debreceni iskolák ibirnak emlitésreméltó helybeli régészeti tárral.. ."

128 Ebből láthatjuk, hogy az évtizedek óta lassan szaporodó gyűjtemény országos viszonylatban mégis jelentős lehetett. Kuncze után nem volt évtizedekig igazi gazdája a gyűjteménynek, noha Récsei Viktor a századfordulón tevékeny régészeti kutatást végzett Pannonhalma környékén és ásatásainak eredményeit is rendszeresen közzétette az Archaeologiai Értesítőben. Ennek ellenére a gyűjteménnyel keveset törődött. Lovas Elemér 1929-ben így ír a pannonhalmi régészeti gyűjteményről: „Egy kisebb szobában van a monostor régiségtára. A vásárlás és ajándékozás révén létrejött gyűjtemény nem állhat tudományos színvonalon, minthogy a leletkörülmények csak kevés tárgynál ismeretesek, vagy nem megbízhatók".

129 Ez a megállapítás a gyűjteményre nézve lényegében igaz volt. Récsei Viktor (1858—1908) 1894 és 1905 között a pannonhalmi főkönyvtár és a hozzátartozó gyűjtemények őre volt. Soproni gimnáziumi tanársága idején, az 1880-as évek közepén megismerkedett Paur Ivánnal, aki megszeretette vele a régészetet. Később a soproni régészeti társulat főtitkárává választották. A társulat első évkönyvét is ő szerkesztette, majd betegeskedése miatt az ország különböző helyeire került, s csak 1894-ben tért vissza Pannonhalmára.

130 Récsei a régiségtár rendezését és kezelését azonban nem tekintette szívügyének, jellemző erre az általa 1897-ben kiadott Győr és Pannonhalma nevezetességei c. kis füzet, melynek utolsó bekezdését szentelte a régiségtárnak, ebben is egyetlen mondatban foglalja össze a témát.

131 A régészeti kutatás viszont kedvenc területe volt. Abban az időben a főmonostor északi szögletében jégveremásás közben Attius sírkövének töredékét találták meg, ezt publikálta 1894-ben.

132 A következő évben a Zala megyei Pusztadörögdön Darnay Kálmán által feltárt Marsnak szentelt fogadalmi oltár feliratának megfejtését közli,

133 majd a közeli Écsen talált római katonai bronzdiploma szövegének feloldásával foglalkozik.

134 1897nben a Pannonhalma közvetlen környékén talált régészeti leleteket és a Ravazd melletti Packalló völgyben 1896-ban végzett ásatását ismerteti.

135 Utóbbi munkájának eredményét kissé túlértékelte és messzemenő következtetéseket vont le belőle Pannonhalma római kori eredetére nézve. Eddig megjelent régészeti cikkeit 1899Hben külön kiadta,

136 s ebben közli a Műemlékek Országos Bizottságának a főapáthoz és saját magához írt leveleit, melyekből kiderül, hogy az ásatások folytatására pénzt kért, de sehonnan sem kapott. Elkeseredett a 127 Chron. Coll. 47. 128 Rómer (263), AÉ (1871) 311. 129 Louas (129), GyBGÉ (1929) 54. 130 PRT VI/B, 743—744. 131 Récsei (228), (1897) 57. 132 Récsei (225), AÉ (1894) 358—359. 133 AÉ (1895) 95. 134 Récsei (226), AÉ (1895) 26—30. 135 Récsei (227), AÉ (1897) 193—204. 136 Récsei (230), (1899). 25