Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Weiner M.: Művészi kézműiparok Győrben
kívül már csak egy ónöntő működik Győrben. 1831-ben Braun özvegye: Susanna és gyermekei: János, August és Rosina osztoznak hagyatékán. A mesterséget János fia folytatja és átveszi: „die sämtlichen Zinn-Waaren, das alte Zinn und den Werkzeug." A család örökösödési irataiból megismerjük a mester készletét és az árakat. (1. sz. függelék.) Ezt az ifjabb Braun János ónöntőt 56 éves korában a pestbudai ónművesek testülete, győri, vidéki mesternek felveszi. 16 Ugyanekkor felszabadítják József nevű fiát, aki Győrben született és 1853-ban lépett be apja ónöntő műhelyébe. Kozák, XIX. századi győri ónöntőmesternek is több jegye ismeretes, „Kozák in Raab" felirattal. Hintze id. munkája a magyarpolányi kat. templomban említi egy művét. Egy szép kannája a győri püspöki székesegyházban található. Számos, győri városbélyeggel ellátott, de mesterjegy nélküli ónedény is található az országban. (Pl. 2—4. ábra.) A leggyakoribb mester jegyeket táblázatunk tünteti fel. (5. ábra.) Az ónöntők működése ez időben már veszít jelentőségéből, hiszen az ónöntőmesterség, a keménycserép, a porcelán és a modern fémvegyületek (kínaezüst, alpakka stb.) eltérj édesével mindinkább háttérbe szorul és a XIX. század vége felé gyakorlatilag megszűnik. A győri ónöntők azonban megérdemlik, hogy ennek a néhány adatnak összefoglalásával emléket állítsunk munkásságuknak. A bábsütőipart, más szóval mézeskalácsos mesterséget a gyakran művészi színvonalú faragott faforrnak révén soroljuk a művészi kézműiparokhoz. Ennek a mesterségnek első magyarországi írott emléke is Győrhöz kapcsolódik. Ismeretes, hogy az első magyarországi mézeskalácsos céh a bécsi céhből vált ki és alakult meg 1619-ben Pozsonyban. 1681-ben a céh újabb privilégiumlevelet kapott, amit 1717-ben ismét megújítottak. Ez utóbbinak 1721-ből származó másolata a Győri Városi Lt. céhlevél-gyüjteményében található. Megtudjuk belőle, hogy a pozsonyi mézeskalácsos-mesterek hogyan határozták el önállósodásukat és a bécsi céhből való kiválásukat. Az uralkodó engedélyével megalapították az első magyarországi mézeskalácsos-céhet (Haupt Lade von Ungarn), melynek székhelye Pozsony, de idetartoznak Sopron, Nagyszombat, Modor és Győr mézeskalácsos mesterei is. Győrnek tehát régi báhsütő-hagyománya van: az itteni mesterek részt vettek az első céh alapításában. (2. sz. függelék.) Johannes Mezes győri polgár említése 1600-ban, 17 ha nem is feltétlenül mézeskalácsosra, de bizonyára méhtenyésztőre utal. A mesterség XVII. sz.-i művelőiről ismét Bedy Vince munkájában tájékozódhatunk, aki Ambelangh, Bagner, Kopf, Krämer, Schnell, Pitz, Lés Márton mestereket említi (ha a pogácsasütőket nem is számítjuk a mézeskalácsosokhoz.) A XVII. sz. elején a rokonszakmájú olasz Francesco „gyertyacsináló" működött Győrben. A XVIII. sz. elejéről már részletesebb adatokat találhatunk a Városi Levéltárban. Az okmányok 18 1719-ben Georg Suntag „házas bábsütőt", 1726^ban Matthias Plang és Matthias Nebenreich bábsütőket, 1749—50-ben Matthias Plank és Josephus Henczl „ceroplastákat", 1755—56-ban M. Wintersteiner ceroplastát említik. Ezek az adatok, a kétségtelenül azonos Plang ill. Plank esetében azt az egyesek által kétségbevont tényt igazolják, hogy a viaszöntő-cnesterséget gyakran ugyanaz a személy gyakorolta, aki egyben bábsütő is volt. 16 Mihalik S., Pest-budai ónöntő emlékek. Tanulmányok Budapest múltjából VIT. (Bpest, 1940) 30. 17 GySz (1940) 107. 18 Repetitiones Portiorum 1719., 1726. Rep. QU. Contr., 1749—50., 1755—56. Album Neocivium 1743—48. 434
