Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig
rabban 3 ), majd 1234-ben a Ság nevű települést 4 , a templomosok rendje pedig időközben (1229-ben) Kóny helység lakott részét és környező határát csatolhatta —- a király ajándékozása révén — már meglevő birtoktesteihez, 5 A serviensek egy ideig várakozó álláspontra helyezkedtek, már csak azért is, mivel, vagyonosabb tagjaik az egyházi nagybirtokossággal szövetkezve, a bullát megerősítő és kiegészítő 1231-es dekrétumból remélték sorsuk stabilizálódását. De mihelyt kiderült, hogy a királyi megye-szervezetben élvezett jogaikat, és egyes vonatkozásokban kiharcolt önállóságukat ez az összefogás sem tudja a világi magánföldesurak hatalmaskodásaiva] szemben megvédeni, valamilyen új szervezeti forma kialakítására törekedtek, mely legalább az igazságszolgáltatás vonalán biztosít számukra megfelelő egyenlőséget. Az első komoly kísérlet okleveles enfítése Zala megyéből származik, amikor 1232-ben az ottani köznemesek (a Zalán innen és túl lakó serviensek) azt kérték a királytól, hogy a jogtalan elnyomást szenvedők ügyeiben ők maguk bíráskodhassanak.' 1 A kérelem hátterében persze önző érdekek is meghúzódtak, mert a „királyi szolgák" a katonai függéstől és a nagyúri túlkapásoktól féltették személyüket, illetve birtokaikat, de nem vitatható, hogy ez a társadalmi réteg ez idő tájt a számarányának megfelelően már személyesen is részt kívánt venni a hatalom gyakorlásának bizonyos vonatkozásaiban. Erre mutat egy Győrrel kapcsolatos dokumentum is éspedig II. Endre 1231-ből származó egyik oklevele, melyben az uralkodó afelől tesz bizonyságot, hogy a győri káptalan és Márton (?) mester — Tamás comes fia —• közt, Zoa 7 földjéért és halászatáért támadt pereskedésben ítéld mesterei bajvívást rendeltek el, de „némely nemesek közbenjárására" a felek barátságosan megegyeztek. 8 A közép- és kisbirtokosság érdekeit képviselő serviensség regionális jellegű tömörüléseinek előfeltételei egyébként a zalai (kehidai) példát követően másutt is megteremtődtek —• természetesen a királyi vármegyék adta keretek között —• s bár e megmozdulások folyamatosságát a tatárjárás megakasztotta egy időre, a fejlődés ilyen irányú, tendenciáját már mi sem tudta megakadályozni. A kezdeményezések sikeres megalapozását a király is támogatta, mivel fontos volt számára, hogy az uralkodói hatalmat korlátozni, sőt megingatni akaró nagyurak erőfeszítéseinek ellensúlyozására a serviensek elégedetlen tömegében szövetségest találjon. A bomlásnak indult királyi megye organizációjának további fenntartása nem lett volna célravezető, de a serviens-réteg, mely büszkén vallotta magát a „király szolgájának", különben is olyan autonóm testületet akart életre hívni, amely a nemesség felügyelete alatt állva fejti ki rendeltetésszerű működését. Erős központi hatalom kiépítésére azonban mindenképpen szükség volt és IV. Béla uralmának utolsó éveiben főleg ezen a vonalon maradt el a várt segítség, mert a nagyúri csoportok túlzott megerősödése és a király, valamint fia, az ugyancsak megkoronázott V. István között támadt viszály kiélesedése gátat vetett az erők összpontosításának. De azért a nemesi megye kialakításának lassú folyamatában — Győr szem3 HO I. 7. 4 Wenzel i. m. XI. 264. 5 Uo. I. 250. 6 Holub J., Zala megye története a középkorban. (Pécs, 1929.) I. 97. 7 Az elpusztult Száva nevű település (Kisbajcstó! délkeletre) középkori elnevezése. 8 Fejér Gy., Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. VII. 4. 80 212
