Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Sáry I.: Győr megye népiskolai viszonyai a közigazgatás tükrében 1869–1873

Beiskolázás Az államnak és a megye közigazgatási hatóságának a tankötelezettség biz­tosítása érdekében kifejtett tevékenységét munkám első részében már ismer­tettem. Most röviden a beiskolázási körülményekkel kívánok foglalkozni. Szor­galmi időt tekintve a népiskolai törvény életbe lépése idején az iskoláztatás gyakorlatilag két részre tagolódik; a nyári és téli hónapokra. Télen általában csak azok az iskolakötelesek hiányoztak az iskolából, akik a legszükségesebb ruházattal sem rendelkeztek. A tavaszi és nyári hónapokban azután megkezdő­dött a tömeges kimaradás. E jelenség számos kérdéssel összefügg. Egyik alap­vető oka kétségtelenül az volt, hogy a falusi lakosság nagyobb gyermekeit a lehetőségekhez mérten kénytelen volt munkába állítani. Ennek különösen elter­jedt formája volt a tagosítások után a pásztorkodás. Az ismétlő kötelesek jó része viszont cselédnek szegődött el s ennek következtében iskolamulasztásai napirenden voltak. A rendelkezésünkre álló adatok természetesen számos pél­dával szolgálnak arra is, hogy a részvétlenség és az ügy iránt tanúsított érdek­telenség mennyiben hátráltatta a rendes beiskolázást. A törvény az iskolát iga­zolatlanul mulasztók szüleire büntetést írt elő. Annak behajtását a községi ható­ságra bízta. így nagyon sok függött a községi elöljáróság eljárásától és az ügy iránt tanúsított magatartásától. A községbírák helyzete nem volt könnyű. A lakosság anyagi viszonyainak ismeretében ezt a megoldást általában igye­keztek kerülni. így a büntetéspénzek beszedése csak az esetek elenyésző szá­mánál fordult elő. A meggyőzés módszere mellett foglalt állást a szigetközi járás szolgabírája, aki 1870. december 23-án kelt körrendeletéiben felhívta a községeket, hogy a népiskolai törvényt a községben divatozó módon hirdessék ki, de ne csak büntetéssel fenyegessenek, hanem magyarázzák meg az ügy fon­tosságát. Az iskolakötelezettség szorgalmazásában különösen kitűnt Láippay Géza, a sokoróaljai járás szolgabírája. A tankényszerre vonatkozó megyei sza­bályrendeletet személyesen ismertette az illetékességi körébe tartozó községek­kel. Kiszállásai alkalmával nem mulasztotta el figyelmét kiterjeszteni a köz­oktatásügyi viszonyokra sem. A beiskolázás emelkedésénél jelentős érdemeket szerzett Vargyas Endre tanfelügyelő. Nyomtatásban megjelent munkáiban és a sajtón keresztül ismertette a megye népiskolai viszonyait és állandóan fel­hívta az illetékeseket kötelességük teljesítésére. A tanulók létszámának alaku­lására és a beiskolázásra vonatkozó adatok: A megye iskolaköteleseinek száma 1869nben: 18,999 Ezek közül iskolába járt 1869-ben: 11,423 A megye iskolaköteleseinek száma 1870-iben: 20,598 Ezek közül iskolába járt 1870-ben: 13,545 A megye iskolaköteleseinek száma 1871-ben: 21,122 Ezek közül iskolába járt 1871-ben: 17,029 Tankötelezettségnél történt emelkedés %-ban: 18694>en iskolába járt: 60,12% 1870-ben „ „ : 65,75% 1871-ben „ „ : 71,14% 1872-ben „ „ : 77,56% 1873-ban „ „ : 81,32% 511

Next

/
Oldalképek
Tartalom