Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Sáry I.: Győr megye népiskolai viszonyai a közigazgatás tükrében 1869–1873

a szolgaibirák megbizatnak, kik a végrehajtást elmulasztó községbiró ellen, a községi törvény értelmében a fegyelmi eljárást, szükség esetén a község birák hivatalból! felfüggesztése mellett is, meginditandják. — 5. E szabályrendelet hatálya a Győr megyében fennálló összes felekezeti népiskolákra is kiterjed és a végrehajtás legfőbb felügyeletével az alispán bizatik meg."

22 Közben a népiskolai viszonyokról szerzett általános tapasztalatok arra késztették az országgyűlést, hogy az újabb törvényekben is gondoskodjék a népiskolai reform végrehajtásáról. Ezt a célt szolgálta az 1871. évi XVIII. (községi) törvény, mely kimondta a község kötelezettségét iskolái és más rokon intézeteiről való gondoskodásáról. Az 1872. évi VIII. (ipar) törvény szabályozta az iparostanoncok oktatását. A népiskolai reform végrehajtási nyomatékai természetesen azonnal nem hozták meg a kívánt eredményt. Ezt tükrözi Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1872. december 10-én kelt körlevele is, melyet a törvényhatóságokhoz intézett. Ebben beszámol arról, hogy a minisztérium bár „egész erővel oda törekedett, hogy a népoktatás ügye kifejlődését akadályozó minden nehézséget legyőzzön", mely törekvéseknek máris vannak látható sikerei „mindazonáltal ez ügy a fejlődésnek most is csak a kezdetén van, és kifej lődhetése útjában még most számos akadályok állanak, melyeket úgy látszik csak a törvény erejének szigorú alkalmazásával lehet áttörni."

23 A továbbiakban felhívta a törvényhatóságokat, hogy a reform érdekében teljesítsék kötelességüket és közigazgatási hatóságuk területén a népiskolai viszonyok állásáról időnként adjanak számot. Győr megye törvényhatósági bizottsága 1873. február 3-i közgyűlésén foglalkozott a miniszteri leirattal. Arra vonatkozóan kijelentették, hogy „kellő népnevelési eszköz hiányában a legnagyobb buzgalom sem fogja az életbe vágó közügyet a kivánt sikerrel koronázhatni." Ezért kérik azoknak az akadályoknak elhárítását, melyek a vallás- és közoktatásügyi miniszter részint kezdeményezési, részint rendelkezési jogkörébe vágnak. Ilyen akadály általában a néptanítók számának elégtelensége. Véleményük szerint ezen úgy lehetne segíteni, ha a tanítópályára készülő és azon működő egyének a hadkötelezettség alól felmentetnének. „Nagy baj továbbá az is, hogy a működő néptanítók fizetése inkább irónia, mint díjazás — múlhatatlanul szükséges a fizetés minimumát oly összegre felemelni, hogy abból egy müveit osztályú tisztességes család tisztességesen megélhessen, ami Magyarországban, ahol a tanalap több milliónyi értéket képvisel talán nem éppen kivihetetlen, igy aztán a felekezeti iskolák tanítóit is ott, ahol azok méltányos díjazása a felekezet erejét felülmúlja, államsegélyben lehetne részesíteni, anynyival is inkább, mert a felekezeti iskolák is csak a hazának nevelnek polgárokat." A továbbiakban javasolják, hogy a „statisztikailag kimutatott iskolahiány államköltségen felépítendő iskolák felállításával pótoltassék, és hogy egyegy nagyobb kerületben minta iskolák szerveztessenek."

24 Tanulságok levonása céljából érdemes f így elemibe idézni, hogy az ellenzéki tisztikar és bizottmány még az állami felügyelet elégtelenségében és a „hitfelekezetek félszeg eljárásában" látta a bajok fő okát és jelentős működést fejtett ki a közös iskolák érdekében. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz intézett feliratban az új bizottmány már a fennálló viszonyok fenntartása mellett foglalt állást, melyen javítani úgy lehetne, ha a (hitfelekezeti iskolák államsegélyben részesülnének. A megye törvényhatósági bizottságának megváltozott 22 Uo. 23 Uo. iratok 9/1873. sz. 24 Uo. 507