Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Krammer J.: A korszerű nyelvoktatás egy hetvenötévelőtti győri úttörője

jegyzésekre készteti a krónikást: ,,A hetven nyomtatott árkusból álló, 1117 oldalas kéthasábos könyv cime mindent elmond. A szerző sajátja, mert magyar könyvkiadó — a müveit körök érdeklődése hiján! — még nem érett arra, hogy efajta hézagpótló munkát szárnyára segítsen. A szerző maga adja ki s összetakaritgatott filléreiből fizeti nyomását. A Közoktatási Tanács elismerő kritikát mond róla, a közoktatásügyi minisztérium ajánlja, de azért írója a hosszú évek során kifejtett idegbontó munkára — ráfizet." Arra, hogy Spanraft Alajos felőrlődött, a szótár összeállításának munkájában, a korai haláláról beszámoló 1899—1900 tanévről szóló értesítőben is találunk célzást: „Nem hallhatja, tehát elmondhatom róla, hogy kitűnő tanár, tudós, szive mélyéig magyar volt. Nem magasztalom, nem szerette, a tanárnak „tudni" kötelessége s ő hiven teljesité kötelességeit. De többet tett, oly müvei gazdagitá irodalmunkat, amilyenhez fogható eddig nem volt s mása nincs imáig. Nagy francia phraseológiája nem fordítás, vagy német munkák átgyúrása, hanem eredeti, hangya-szorgalommal megteremtett mü, melynek nagy érdeme abban van, hogy tősgyökeres magyarsággal tolmácsolja, az idegen szólásokat. Éveken át dolgozott rajta. S erre a szép, jeles műre nem talált kiadót! Maga adta ki, mert tudta, hogy a magyar ifjúságnak s irodalomnak szolgál általa. Bár ne tette volna. Ez a mü volt részben egészségének s lelki harmóniájánalk, de meg anyagi viszonyainak megrontója."

2 Ezek szerint Spanraft Alajos a korszerű idegen nyelvoktatásnak nemcsak útkészítője, egy úttörő jeles mű alkotója, hanem mártírja is. Pedig nemcsak szótárszerkesztőnek volt kitűnő, hanem a nekrológ folytatólagos szavai szerint tanárnak is. „Kitűnő tanár volt, nemcsak azért, mert tudós volt szaktárgyában, mert tudását nagy oktatói ügyességgel tudta közreadná, hanem azért is, mert igaz tanulásra tudta tanítványait szoktatni, sőt egyéniségének sajátos hatásával kényszeríteni. — De legkivált azért valljuk róla, hogy kitűnő tanár volt, mert, bár idegen nyelvet tanított, soha az anyanyelv épségén csorbát ütni nem hagyott s minden ellene elkövetett vétséget szigorúan megrótt." Ügy látszik, amilyen szigorú, szinte aszkétalelkű volt Spanraft Alajos önmagához, olyan következetes szigorral követelte másoktól is kötelességük teljesítését. Franciás szellemű ember lehetett, a szellem fanatikusa, aki bizony a gúnytól sem riadt vissza, ha azt tapasztalta, hogy valahol a szellem híjával van: „Tanulniok kellett az ifjaknak s tanult a leghanyagabb is, mert félt a finom, szellemes, sújtó, metsző gúnytól, mellyel folyton s fokozatosan ostromolta. A fegyelmezésben meg valódi művész volt; egy szavával, egy tekintetével, egy mozdulatával megfékezte a legelevenebbeket is."

3 Sajátos tanáregyéniség rajzolódik ki e jellemzésekből, olyan nevelőé, aki rajongásig szerethette szaktárgyát: a francia nyelvet, s ezért tanítványaitól is megkívánta, hogy komoly elmélyedéssel foglalkozzanak vele, legyenek olyan fegyelmezettek, amilyen ez a nyelv kifejezésmódjában, értsék meg az utolérhetetlen francia szellemességet, kristálytiszta racionális gondolkodást, merülközzenek meg a francia nyelv gazdag stiláris szépségeiben. De hogy ezt megtehessék a francia nyelv és stílus olyan kézikönyvét adta kezükbe, amilyennel más idegen nyelv alig dicsekedhetett még akkor, de sok közülük mindmáig nem készült hasonló. Ennek a nagyszerű műnek, megtervezésére, összeállítására, 2 Uo. 3—4. A kiemelések a nekrológ írójától, M. S.-től. 3 Uo. 495