Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Vörös K.: Győr és Pest harca a dunai gabonakereskedelemért 1850–1881

múlni, honnan lovait Rácalmás mellett ismét a jobboldali partra átha józta t ja, vagy azokkal Lóré sziget partján halad, s a jobb oldalra csak Adonynál lép által; s miután a magas víz, mi mellett a jobb partot szakadatlanul használhatni, csak igen ritkán tart sokáig, ennélfogva a hajós kénytelen az év leghosszabb idején keresztül a föntemlített pénz- és időrabló keresztülkasuli járatokkal megelégedni. Ercsi előtt ismét zátonyok feküsznek, a vontatólovakat tehát alacsony víznél ismét Sziget-Űjfalunál át kell vitetni s csak Ercsin felül lehet újra a jobb partra lépniök; itt a szőlőkertek vidékén több partforrások ömlenek a Dunába, melyek a partúton állandó sarat képeznek, s ez gyakran magasabb lévén egy lábnyinál, a vontató állatoknak az átgázolást lehetetlenné teszi, pedig e térség oly rövid, miszerint a bajt kövezett ércsatorna által igen könnyen s tetemes költség nélkül el lehetne távolítani. Ercsinél, de még inkább Battánál s különösen Érdnél a part meredek hegylejtőkből áll: itt a vontatólovakat talpak segedelmével az ezen lejtőségeken található kis sík terekre kell átvitetni, hogy a hajót az alattság lassankinti megrövidítésével föl lehessen eveztetni; aztán a legközelebbi sík téren ugyanazon fáradságos mesterséges vontatást újra kell megkezdeni, míg ismét a járható partútra érkeznek — pedig az ottani földréteg alkotásánál fogva ezen, a hajózást annyira zavaró akadálynak eltávolítása semmi jelentékes nehézségekkel nem járna. Buda vidékén, név szerint a Császár fürdőtől az óbudai szigetig, a vontatóút fa s más áruk lerakodására használtatik, nagyszámú főzelékkertek nyúlnak közel egész a víz széléig, úgyszinte mosó- és fürdőházak sem hiányoznak, melyek a part tövére helyezve, éppannyi akadályokat gördítenek a hajózás elé. Valamint az alsó Dunán, úgy a felsőn is a vontatóút igen sok kívánni valót hagy maga után. — Visegrádnál már középszerű vízálláskor éppen semmi vontatóút nem létezik; Dömösön az egész térség a legszélsőbb partszélig gyümölcskertekkel van beültetve és elzárva. Esztergomban a hajójárati út, a kútgép közelében, csak a legalacsonyabb vízálláskor nincs elárasztva, Táthon a telkek, szintúgy mint Dömösön, egész a vízszélig beültetvék; Újfalunál kerítések és források, a magas part alatt, a helység hosszában a hajókkali járást az agyagos földön fölötte nehezítik, magasabb vízállásnál pedig éppen semmi vontató út sem létezik, mivel a magas part egész a legszélsőbb vonalig kertekre használtatik; — a helységen alul a vontató már évek óta farakodási helyekre, Süttőben bányakövek számára használtatik."

9 A vontatásnak ezeket a már önmagukban is jelentős nehézségeit 1859-hen csak fokozta a helytartóságnak az a rendelkezése, mely Buda Duna-partján annak szabályozása és megfelelő kihasználása érdekében a partról történő hajóvontatást megtiltotta, s az evezős- és vontatóhajónak a két város közötti Dunaszakaszon gőzhajókkal történő továbbítását rendelte el.

10 Mondanunk sem kell, hogy az átszállításra váró hajók nagy száma és a vontatógőzösök ehhez képest csekély kapacitása folytán elsősorban a Győrbe tartó gabonaszállítmányok milyen jelentős késedelmet szenvedtek. Ám az 1850-es évek végén mindezen nehézségek s Pest lassú emelkedése ellenére is Győr uralkodó helyzete a hazai gabonakereskedelemben és kivált a gabona exportjában még érintetlennek és csak nehezen megingathatónak látszott. 9 Kamarai jelentés 1853. 107—109. 10 Bay i. m. 29. 479