Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

fanits értekezletet hív össze, hogy a foglyok érdekében tenni kellene valamit. Végül is Ecker János kap megbízatást a közbenjárásra, fáradozása azonban nem jár eredménnyel.

85 Az éjszaka folyamán a császáriak kivonulnak a városból. A hidakat nem robbantják fel s így az összeköttetés a külvárosokkal zavartalan marad. Augusztus 5-én délelőtt 10 óra körül 4 huszár jelenik meg a városiban, hogy kikémlelje a helyzetet. Mivel a hatalmat senki sem gyakorolja, a lakosok a kórházaikból kezdik elhordani az ágyakat és takarókat. A naplóíró a városházára siet, hogy a dologról jelentést tegyen. Itt azonban senki sem törődik vele, mert Steffanits azon töpreng, hogy honnan vegyen háromszínű zászlókat, KMmisch pedig kereken kijelenti, hogy a kórházak kifosztása ellen semmit sem tehet. Délután fél négy tájiban érkeznek meg a magyar sereg első egységei. A városházáról leveszik a féketeHsárga zászlót és kitűzik helyébe a nemzeti színűt. A példát követik más középületeknél is, a magánházak közül azonJban csak kettőn lehetett trikolórt látni. A megyeháza teljesen üresen áll, mindenki elmenekült.

86 Csaby szenátor későn szánja rá magát a menekülésre s így a huszárok elfogják és visszahozzák, őrizet alá veszik, később azonban mégis szabadon engedik. Augusztus 6-^án délelőtt 9 órakor 2 századnyi szlovák honvéd vonul be a városba, majd délután 4 óra felé megérkezik a mintegy 10 ezer főből álló sereg. Maga Klapka 2 óra tájiban érkezik törzskarával és a belvárosi Bárányban száll meg. Steffanits teljesen elveszti a fejét és badarságokat beszél. Az egész magisztrátus két emberből: Steffanitsból és Klimisdhből áll, mert Anvander betegen fekszik, Torncsányinak meg semmi hasznát nem lehet venni. A naplóíró fej csóválgatva állapítja meg, hogy a beszállásolás ismét fej nélkül történt: kis házakba 8—10—15 katonát is elhelyeztek, a nagy épületekbe viszont csak 4—5 személyt szállásoltak be. Egyes utcák teljesen mentesek maradtak a beszállásolás alól. Egész délután és este esett az eső s a szegény várakozó katonák egészen átáztak. A tisztek szitkozódtak s azt hajtogatták, hogy bezzeg a németek szívesebb fogadtatásra találtak. A naplóíró keserűen meg is jegyzi: ha a németek visszajönnek, ismét Kossuth-kutyáknak fognak bennünket nevezni s ugyanúgy szidnak majd, mint most a magyarok. A különbség csak az, hogy a magyarok mindezt szelidehben mondják, a magyar katonák általában mindenért fizetnek, az osztrákok viszont — ha tehetik — lopnak és rabolnak. A lakosság magatartásában a régi lelkesedés helyett már bizonyos óvatosság figyelhető meg. A magyarok bevonulásakor a katonákat csak 6—12 éves gyerekek köszöntötték az utcákon, akik az egységek mellett futkosva éljeneztek. Jellemző epizódként említést érdemel, hogy amikor törzstisztekből és polgárokból a városházán bizottságot akartak alakítani a kincstári javak leltározására, az egyik tiszt kijelentette: „Csak finom kaputos urakat ne hijjanak, mert a mándlis emberekben több hazafiság van, mint az érintett urakban." „Igazat beszélsz — felelte a másik —, egy hajdú többet ér, mint azon íinom kaputos úr." Vajda őrnagy, a megyei esküdt Vajda Ignác fia, a naplóírónak is kijelen85 Uo. 1849. aug. 4. 86 Uo. 1849. aug. 5. 30 Arrabon-a 465