Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben
A május elsejére virradó éjszakán végre megtörtént a császári csapatok kivonulása a városból és környékéről. A főtér megtelt emberekkel, akik leginkább külvárosi munkanélküliek, ihajóslegények és burcsellások voltak. December óta most került sor először olyan közgyűlésre, amelyre mind a 94 megválasztott városi képviselőt meghívták. Hergeszell polgármester nyitotta meg az ülést és arról beszélt, hogy csak a kényszernek engedve vállalta el a polgármesterséget. Az összegyűltek úgy határoztak, hogy mind a polgármester, mind az a 25 tagú bizottmány, amelyet az osztrákok a városi képviselő testület helyett hoztak létre, maradjon addig hivatalban, amíg egy magyar kormánybiztos másképpen nem intézkedik. Délután már nemzeti színű szalagókkal járkáló proletárokat és feldíszített kocsikat lehetett látni. Később követték a példát a tanulók és gyerekek is. Fél kettő felé a Fehérvári-kapun keresztül érkeztek az első huszárok, mire az ablakokban megjelentek a nemzeti színek. Jankó Mihály azonban már délelőtt 10 óra felé kidekorálta ablakait. Fél öt körül egy nyitott kocsiban 5 huszár kíséretében a magyar hadsereg 2 tisztje érkezett a Fehérvári-kapun keresztül a városba és a helyzet kikémlelése céljából a városházára hajtattak. A huszárókat a külvárosi hajóslegények és burcsellások borral traktálták és cigányzenével üdvözölték. Nyolc óra tájban 68 Miklós-huszár érkezett egy tiszt vezetésével, akiket „félelmes" éljen kiáltásokkal fogadtak. 52 A naplóíró a magyarok bevonulása után megvonja a császári seregek négyhónapos győri tartózkodásának mérlegét s elítéli az osztrák tábornokok viselkedését, akik nemcsak az egyszerű lakossággal, hanem még Balogh Kornéllal és Hergeszell Ferenccel, vagyis a megye és a város általuk kiválasztott polgári elöljáróival szemben is gorombáskodtak (pl. akkor, amikor a kért kocsikat és lovakat nem tudták rendelkezésükre bocsátani). A közkatonák kilengéseit a naplóíró sok polgártársával együtt saját bőrén tapasztalhatta. 53 Nem fogadja ellenszenvvel a bevonuló magyar katonákat, bár naplójában az öröm és lelkesedés nyomait sem fedezhetjük fel. Legjobb, sőt egyetlen méltányos útnak a szembenálló felék közötti megegyezést és megbékélést tartja s ezért ismét reménytelennek tűnik előtte Magyarország helyzete, amikor május első napjaiban Győrött is ismertté válik a Függetlenségi Nyilatkozat. Eddig még bízott a kiegyezésben, most már nem lát semmi reményt, mert az országot fegyverrel fogják leigázni és osztrák tartománnyá tenni. 54 Ez a nyomott hangulat azonban egyáltalán nem jellemezte a várost. Május 3-án „Szózat" címmel Kossuth aláírásával ellátott röpiratot terjesztenek, amelyet Békeffy városi számvevő ezer példányban saját költségén nyomatott ki, terjesztését pedig Bauer dohányárus vállalta. A röpirat a népet a harc további folytatására lelkesítette. Közben újabb magyar alakulatok érkeztek Győrbe, ahol számuk a naplóíró szerint 5—6 ezer lehetett. 55 Május 4-én este nagyszabású fáklyásmenetet rendeztek a várost felszabadító Pöltenberg Ernő hadosztályparancsnok és a Győrbe visszatért Zichy Ottó tiszteletére. A felvonulást, amelyben nagyobbrészt diákok és honvédek vettek részt, Bauer Rezső dohányárus szervezte. Kossuth, hogy Győrött — ebben a hadászati, gazdasági és politikai szempontból egyaránt kulcshelyzetben levő vidéki városban — a forradalmi erők 52 Uo. 1849. máj. 1. 53 Uo. 1849. máj. 2. 54 Uo. 1849. máj. 3. és Lám i. m. 108. 55 Uo. 456
