Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

Az eddig elmondottakból talán azt lehetne várni, hogy a naplóíró örömmel és megnyugvással fogadta a császári csapatok érkezését, annál is inkább, mert a város ostrom nélkül került az ellenség kezére. Nem így történt. A naplóírót a bevonulók természetesen megbízható embernek tartották, nem esett bántódása és meghagyták hivatali beosztásában is. Ez utóbbiból folyó kötelezettségeinek ezután is maradéktalanul eleget tett. Feljegyzései azonban azt mutatják, hogy a császári biztosok megtorló intézkedései, a város lakóival szemben tanúsított bizalmatlan magatartásuk és sértő hangú megnyilatkozásaik egyaránt kiváltották csalódottságát és ellenszenvét. Ismeretes, hogy Windischgrätz serege néhány napi tartózkodás után tovább vonult Győrből s a városban csak mintegy másfél ezer főnyi helyőrség maradt vissza. A polgári hatalmat gróf Zichy Félix császári biztos, a katonait gróf Apponyi Károly ezredes gyakorolta. Nincs rá mód, hogy részletesen ismertessük a császáriak több mint négyhónapos uralmát s így csupán néhány, de a város lakóinak életére vagy a naplóíró szereplésére különösképpen jellemző esemény epizódszerű leírását adjuk. December 29-én Mendel szenátor, mint városi biztos felkereste a naplóírót,

41 aki akkor az Olvasóegylet havi elnöke volt, mert Zichy Félix az egylet működését nem engedélyezte és helyiségeit is bezáratta. Az egylet tagjai a naplóírót kérték fel arra, hogy a rendelkezés feloldását Zichy Félixnél kieszközölje. Erre a kísérletre azonban csak január 10-én kerülhetett sor, de nem járt eredménnyel. Zichy császári biztos a Takarékpénztár és a Gőzmalom Társaság működését engedélyezte, az Olvasóegyletét azonban megtagadta. Az új évet a város csendes, nyomott hangulatban kezdte. A császári katonák nap nap után kísértek át az utcákon magyar hadifoglyokat. Január 3-án német és magyar nyelven hét különféle plakátot is kinyomtattak, amelyeket Ferdinánd uralkodásának utolsó három hónapjában adtak ki, de Győrött még nem voltak ismeretesek. Ugyanezen a napon Zichy Félix magához hívatta Beké szenátort és Hergeszell Ferencet s az előbbit polgármesterré, az utóbbit pedig szenátorrá óhajtotta kinevezni. Meglepetésére azonban mindketten vonakodtak a megtiszteltetésnek szánt megbízatást elfogadni. Beké arra 'hivatkozott, hogy ennek az a látszata lenne, mintha ő ki akarná túrni állásából Korbonits polgármestert, Hergeszell pedig azt hangoztatta, hogy ő a tisztújításnál mindenféle tisztségviseléstől egyszer s mindenkorra véglegesen visszalépett. A császári biztos mindkettőjüket azzal fenyegette meg, hogy mindazok, akik a nekik felajánlott hivatalt nem vállalják el, úgy tekintendők, mint az előző rendszer hívei, az „igaz ügy" és a király árulói. Végül is Hergeszell a szenátori helyre diszponáltatott, Béke pedig másnapig gondolkodási időt kért magának.

42 Január 4-én Korbonits polgármester — aki egyébként egy pannonhalmi paraszt fia volt s a naplóban többször olvashatunk róla elmarasztaló véleményt — megjelent Zichy Félixnél és 'benyújtotta lemondását, nyugdíjazása ügyében pedig a városhoz fordult. Helyére a császári polgári biztos, akinek egyébként Balogh Kornél, Koller Ede, Mendel István és Tóth József kanonok voltak bizalmas tanácsadói, Hergeszell Ferencet nevezte ki polgármesterré.

43 Jellemző, 41 Uo. 1848. dec. 29. „Heute Nachmittags kommt Senator Mendel als städtischer Commissär zu mir." Ismét egy adalék arra, hogy Ecker János naplójának másolatáról vagy kivonatos átírásáról van szó. Lásd összevetésként Lám i. m. 102. 42 Cap. Cth. XI. N. 997. a. 1849. jan. 3. 43 Uo. 1849. jan. 4—5. és 8. 453