Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848–49-ben

helye... míg a magyar katonák harcolnak egyfelől, hogyan nézheti a föld népe hidegen, miként rabolják és égetik a falvakat másfelől az erőszakosan betört ellenséges csapatok ... Föl hát nép! Föl minden magyar, aki csak él!..." Lukács kormánybiztos a Győr megyei szabadcsapatok parancsnokává Mednyánszky Sándort nevezte ki. Fölhívásában azt is megígérte, hogy az ellenségtől zsákmányolt fegyvert és lőszert készpénzen fogja az ország megvásárolni s iminden elfogott vagy megölt császári katona után is 2 forint fizettség jár.

35 Három nap múlva a naplóíró keserűen jegyzi fel, hogy a kormánybiztos a megyei és városi börtön foglyait is szabadon engedte s 5 forint zsebpénz juttatása mellett még fegyvert is adott a kezükbe. Ez a rendelkezés szerinte megingatta a népben a kormány iránti szimpátiát s olyan hangok is hallatszottak, hogy most már két ellenség ellen is harcolni kell: az egyik a külső ellenség, a másik a most felfegyverzett rablóbanda. De a naplóírót még jobban felháborította Lukács Sándornak az a rendelkezése, hogy a város pénztárában levő összes pénzeket — beleértve az alapítványokat, letéteket és az árvapénztárat is — össze kell vonni, hogy szükség esetén az egészet el lehessen szállítani. „Mit akar ez a Robespierre a mi vagyonúnkkal? Ez hát a híres szabadság? És senki sem mer ennék a zsarnoknak ellentmondani!" A rendelkezés értelmében Zántihó, Beké, majd Link és Habosy össze is hordták a városi pénzeket, hogy a kormánybiztos rendelkezésére bocsássák. A naplóíró felemelte ezen rendelkezés ellen szavát, mert szerinte rablás az, amit el akartak követni. Ha a szegények és árvák pénzét elviszik, ki fog ezután róluk gondoskodni? Az ügy végül is a közgyűlés elé került, majd ez küldöttséget menesztett Lukács Sándorhoz. Csakhogy „Ribespierre" más szemszögből nézte a dolgokat, megsértődött és kijelentette: ha a közgyűlés magában jobban bízik, mint a kormányban, írják alá a jegyzőkönyvet és vállalják érte a felelősséget. Hosszas vita után végül is a naplóíró teljes megelégedésére olyan értelmű határozatot hoztak, hogy éppen úgy bíznak a kormányban, mint a kormánybiztos, de a szegények és árvák pénzére azok ellátása céljából szükségük van.

36 Ebben az időben már élénk csapatmozdulatok folytak Győr környékén. December 20-án már Győrött tartózkodik vezérkarával Görgey s ugyancsak itt működik Csányi kormánybiztos is.

37 De a felsőbb hadvezetés már felkészül Győr kiürítésére is. E célra Lukács Sándor összeíratja és igénybe veszi a városban található lovas vagy ökrös szekereket.

38 Karácsony napján érdekes epizódot jegyez fel a naplóíró. Egy Horváth nevezetű huszárkáplár elmesélte, hogy amikor az előző napon embereivel a Rábca innenső partján előőrséget teljesített az abdai hídnál, a jégen át hozzájött a soproni származású Ottinger tábornok, egykori ezredese, s gúnyolódni kezdett vele, mire ő így válaszolt: „Excellenciás Uram! Én a hazámat védem!" Ottinger a továbbiakban arról beszélt, hogy ő is ugyanezt teszi, de törvényes királyának parancsnoksága alatt és a rend helyreállítása céljából. A káplárnak több plakátot is átadott szétosztás céljából. Az egyik a néphez és a katonákhoz szólt, hogy térjenek vissza kötelességükhöz, miáltal teljes amnesztiát kapnak, sőt jogaik és szabadságuk is biztosítva van. A káplár parancsnokának, az Görgey35 A fölhívás teljes szövegét közli Szávay i. m. 408. 36 Cap. Cth. XI. N. 995. K. 1848. dec. 18. és 19. 37 Uo. 1848. dec. 20. 38 Uo. 1848. dec. 23. A rendelet teljes szövegét közli Szávay i. m. 409. 29* 451