Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

vontatókötelüket az előttük álló dereglyén áthúzhassák. A kormányos azonban embertelenül, kereken elutasította kérésüket. A molnárok nem tehettek mást, mint beültek a csónakba, feleveztek a malomig és a dereglye vontatókötelét Tenyeres András malmára kötötték, majd amikor ez megtörtént, igyekeztek a dereglyét a kötélen egyre közelebb húzni a malomhoz. Alig fogtak hozzá a veszélyes és fáradságos munkához, pillanatok alatt a kiismerhetetlen Duna sodra a molnárok dereglyéjét odacsapta egy kijjebb álló másik malomhoz, mire a súlyosan terhelt dereglye felborult. Segítségért kiabálva tizenegy ember vergődött a Duna sebes vizében és a szerencsétlenséget okozó dereglye kormányosán kívül nem volt senki a közelben, aki a fuldoklók segítségére siessen. Az volt a szerencse, hogy a veszély láttán a kormányosnak helyén volt a szíve. Leoldotta dereglyéjéről a nagykötelet és a már-már elmerülök közé a vízbe dobta. A fuldoklók valamennyien a kötélbe kapaszkodtak és annak segítségével mind a tizenegyen kijutottak a partra. Három közülük már annyira ki volt merülve,, hogy csak hosszú ideig tartó dörzsöléssel sikerült őket eszméletre téríteni. A felborult dereglye 150 zsák gabonával együtt a Duna fenekére került. Az anyagi kár több volt 1000 forintnál. Legtöbb gabonája Tenyeres Andrásnak pusztult el, aki a kormányos ellen följelentést tett. Érdekes játéka a véletlennek, hogy a szerencsétlenséget okozó kormányos leleményességével ugyanakkor 11 ember életének megmentője lett.

40 7. 1887. november utolsó napjaiban a Nagy-Duna menti Szőgye község határában malomkikötés közben Győri Lukács, Kollár Dénes, Vida József és Rózsa Ferenc molnárok ültek egy ladikban. Minden óvatosság és elővigyázatosság mellett is a malomlánc ladikjukhoz ütődött. Az ütődés olyan erővel történt, hogy ladikjuk felborult és mind a négyen a Dunába estek. Három közülük szerencsésen partra jutott, míg negyedik társuk, Rózsa Ferenc, nyomtalanul eltűnt a Duna hullámaiban.

41 8. 1901-ben történt. A gönyüi „ríben" (rév) álló Csukás malom egy nyári éjszakán váratlanul elsüllyedt. A malomtulajdonos és molnármester leánya otthon azt hallotta, hogy „valamilyen süllyedt test kibökte", de azt is emlegették, hogy „káposztás dereglye" süllyesztette el. Azon az éjszakán a 20 éves Gyula nevű bátyja és molnárlegényük, Kövecses Miska aludtak a malomban. Az összeütközést nem vették észre. Bátyja arra ébredt fel, hogy szalmazsákja, amelyen aludt, vízben van. Felébresztette hát társát is és az ajtóhoz ugrottak, de az ajtón már nem lehetett kimenni. Csak úgy jutottak ki a fazsindellyel fedett malomházból, hogy egy erős fa doronggal átütötték a tetőt és a keletkezett nyíláson át menekültek ki. Űszva értek a partra, mert akkorra már a ladikok is elsüllyedtek. Bátyja csuromvizesen, ingben, gatyában rohant haza. Elsüllyedt a malom! — kiáltotta. Édesanyja este éppen kenyérsütéshez készülődött s mintha csak megérezték volna a bajt, a család sokáig nem tért nyugovóra. Amikor bátyja kétségbeesett kiáltását az ajtóban meghallották, valamennyien sírásra fakadtak. Ekkor látták a mindig jókedvű édesapjukat először sírni. Könnyező szemekkel ismételgette: „Én már életemben nektek többet kenyeret nem keresek!" Azután lement a ríbe. Hangos kiáltásokkal értesítették a bajról a lejjebb őrlő molnártársaikat, „Kötözzétek ki a malmokat, mert süllyedt malom megy!" 40 Győri Hírlap 1895. okt. 12. 41 Győri Közlöny 1887. dec. 1. 427