Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

rik tehát az ítélő főbírót, hogy az 1840. évi 9. te. alapján báró Sina Györgyöt 32 , mint az Ausztriai Gőzhajó Társaság egyik részvényesét és személyében az egész társaságot marasztalja el és kötelezze arra, hogy az okozott kár és költségek fejében a szapi molnároknak 44 forint 28 krajcárt, a medveieknek pedig 34 fo­rint 54 krajcárt fizessen meg. Az 1845. év március hó 29-én megtartott tárgyaláson Sina Györgyöt Vrana István győri ügyvéd képviselte. Elsőben azt igyekezett bebizonyítani, hogy meg­bízóját törvényellenesen idézték meg a tárgyalásra. Sina báró ugyanis Bécsben lakik, Győr megyében birtoka, de legfőként olyan „cselédje" nincsen, aki bár­milyen idézést átvehessen helyette. A panaszoló molnármesterek azt sem bizo­nyították be, hogy az alperes tagja a gőzhajótulajdonos társaságnak. Az viszont köztudott, hogy a gőzhajós társaság győri megbízottja Kaneider József „Agens Ur", aki a társaság minden ügyét intézi. Jogtalannak minősítette továbbá a molnárok követelését azért is, mert a károkat nem összeütközés, hanem a gőz­hajó habjai okozták, amelyeknél nagyobb hullámok szeles, viharos időben is ke­letkezhetnek. Vrana ügyvéd végül még azzal érvelt, hogy az alperes bárótól akkor sem követelhetnek kártérítést, ha bizonyítani tudnák annak részvé­nyes voltát, mert az 1840. évi 9. te. 2. szakasza értelmében a cselédek, úrbéri munkások stb. gazdáik tudta és megbízása nélkül okozott károkat a saját va­gyonukból kötelesek megtéríteni. A bíróság meghallgatta és megvizsgálta a védelem felsorakoztatott érveit. Megállapította, hogy az alperes védekezése a törvények helytelen magyaráza­tán alapulnak, azok alaptalanok és a bíróságot könnyen félrevezethetnék. A pa­naszttevő molnárok ugyanakkor bebizonyították, hogy Sina báró minden kétsé­gen kívül tagja az Ausztriai Gőzhajó Társaságnak és őt nem mint magánsze­mélyt, hanem a Győr megyében is „teleppel" bíró gőzhajóstársaság egyik köz­ismert, vagyonos tagját idézték perbe. Az 1840. évi te. 53. §-a ebben az ügyben nem alkalmazható, mert a per nem társasviszony, szövetkezés megsértése, hanem mezőrendőri törvénybe ütköző cselekményből származott. A bíróság végül báró Sina Györgyöt elmarasztalta és az okozott károk, valamint a költségek megfi­zetésére kötelezte. ; A XIX. század eleji osztrák pénzarisztokrácia tőkéjével gazdasági életünk minden olyan területén megjelent, ahol munka nélkül gyors vagyonszerzésre volt kilátása. Kizsákmányolásból származó tőkéjét a törvények védelmi hálójá­val könnyen láthatatlanná, megfoghatatlanná tudta tenni. Sina György báró is az osztrák pénzarisztokraták közé tartozott. Bár sokszoros milliomos volt, a törvények útvesztője segítette és nem lehetett tőle a szapi és medvéi hajósmol­nárok 79 forint 22 krajcár követelését behajtani azért, mert a megyében nem talált a bíróság „kielégítő fundust". 33 32 Görög eredetű osztrák-magyar bankár és nagybirtokos család. 1822-ben magyar nemesi és bárói rangra emelkedett. A családalapító I. György Simon halála után gyermekei nyolcvan-millió forintnyi vagyont örököltek. Sina Jánosnak Győr megyé­ben öttevény és Ráró községek határában is volt földbirtoka, ö volt János major alapítója és névadója. A perben II. György Simon szerepelt, aki tevékenyen vett részt hatalmas vagyonával a Keleti kereskedelemben, vasút és hídépítésekben, vízszabá­lyozásokban stb. Pajlas Nagy Lexikona (Bpest, 1897) XV. és Borovszky S., Magyarország Várme­gyéi és Városai, Magyarország Monográfiája, Győr vármegye (Bpest) 33 Kielégítési alap hiányában a végrehajtás sikertelen volt. Osztovics L. szíves közlése. 423

Next

/
Oldalképek
Tartalom