Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Csatkai E.: Néhány adat a győri muzsika történetéből

vethetjük nagyon is zajos életét, néha viszont több hónapot foglal össze. Kár, hogy éppen győri élményeit is ilyen kurta mondatokban örökítette meg. 1846 júliusában ugyanis, szabadsága lévén, nagy buzgalommal és lelkesedéssel dolgozott a Windsori víg nők első felvonásán; ennek első felével el is készült, amikor elutazott Pápára Esterházy Károly grófhoz. Itt nagyszerű szobája volt, és be tudta fejezni az első felvonást. Tíz nap múltán Győrre tartott. „Három napig időztem a győri püspök, Sztankovics várában, írja, aki idősebb, joviális, nagyon szeretetreméltó úr és valóban fejedelmi háztartása van. Július 15-én ismét Bécsben voltam." Űjra operáján dolgozott.

7 1846 augusztusában ismét Győrött találjuk a püspök vendégeképpen. Az ottani egyik templom felszentelésekor előadták Nicolai miséjét; a jobb előadás kedvéért magával hozta Stradiot Paulina nevű fiatal énekesnőt ós Hellmesberger József hegedűművészt (182&—1893). A püspök mindhármukat nagy örömmel fogadta. Nicolai erre az alkalomra egy Salve Reginát írt, amelyet az énekesnő adott elő offertóriumra, továbbá egy régi stílusú graduálét („Assumpta est Maria in coelis" szöveggel) tisztán énekkarra; mindkét mű Opus 39 és 38 szám alatt a bécsi Mechettinél megjelent nyomtatásban is, ezek tehát győri vonatkozású zeneművek. A székesegyházi karmester, Richter Antal rendkívüli szivességet mutatott és nagy tisztelettel volt a vendég irányában, jóllehet az fiatalabb volt nála. Minden úgy ment, ahogy kívánta, és három nagyon szép napot jelentett Nicolainak. Ismét visszatért Bécsbe és folytatta az új operát.

8 Bizony, nagyon ráfért Nicolaira egy kis öröm. Szerelmi kicsapongásai aláásták egészségét. Nem használt, hogy két ízben már súlyos betegséget szedett össze, harmadszor már nem tudott kilábalni. Azért amennyire tudta, ellátta operakarnagyi teendőit és vezényelte a filharmonikusokat, de állandóan orvosi kezelésben állott. Kéziratgyűjteményem, egyik értékes darabja az a levele, amelyet 1847 március 3-án írt orvosának. Szabadjegyet küldött neki a meghirdetett filharmóniai hangversenyre, de egyúttal állapotáról is értesítette, láza leszállt és az előző napon aludt is, csak a mostani éjjel érzett lázat és keveset nyugodott. Kéri orvosát, hogy rosszabbodása esetén azonnal érte küldhessen. A kininből és némi rebarbarából áüó porok bevevését fokonként csökkenti, amíg még jobban van. Az 1847-es év csupa bolygás. Gyógyíttatta magát Bádenben, nem talál enyhülést, visszatér Bécsbe; tán Győr tesz jót? Néhány nap múlva szinte repül Sztankovicshoz, akit pártfogójaképpen, sőt barátjaképpen tisztel. Néhány kellemes hetet tölt tehát 1847 augusztusában Győrött. Ez tehát a harmadik, egyúttal az utolsó tartózkodása városunkban. Érdekes zeneművön dolgozik: a 98. zsoltárt zenésíti meg, méghozzá rendkívül raffinait kísérettel, amely két hárfából, két trombitából és három pozaunbó] állott. Hanem egészségi állapotának nem tett 7 Fehér i. m.-ben szó van Nicolairól, de oly formában, amely nem egyezik a mégis hitelesebb naplóval. „1843-ban a zeneművészetet leghőbben pártoló boldogult Stankovich János győri megyés püspöknek (Richter) ajánlott gyönyörű nagy miséje Nicolai Otto császári és királyi udvari karnagy személyes vezérlete alatt a legelőkelőbb udvari művészek közreműködése mellett székesegyházunkban nagy sikerre] adatott elő." Erről Nicolai sehol sem emlékezik meg, ámbár Richterről, akinek életrajza tartalmazza Fehér könyvében ez adatot, kedvesen nyilatkozik. Lehet, hogy Fehér könyvének idevonatkozó része az 1846-os szereplésre vonatkozik az évszám eltévesztésével. 8 Kecskeméti István szives közlése szerint Vavrinecz Veronika és társai a székesegyház kottatárában több Nicolai-művet találtak. Az egész kottaanyag ismertetése a győri zenetörténet számára rendkívül hasznos és kívánatos volna. Altmann i. m. 247. szerint a székesegyház felszenteléséről volt szó, valószínűleg valamelyik nagyobb egyházi ünnepről, aug. 15, 20? 362