Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Jenei F.: Régi győri órásmesterek

Csatkai Endre hívta fel a figyelmet a Pressburger Zeitung 1807 és 1810-ből való cikkeire, amelyek Hitzelberger fuvola óráit ismertetik. Ezek a Fehérvári kapu közelében levő boltjában voltak megtekinthetők. Ez a bolt valószínűleg a mai Lenin út 12. sz. házban volt, melyet Hitzelberger Ferenc 1835 márciusában Stadler József maradékaitól megvásárolt. (XJM Helytörténeti gyűjtemény lsz. 54.9.4; 301, — 54.9.3; 58. Csatkai E., Hitzelberger Antal győri órás fuvola-órái. Arrabona 3. sz. [Győr, 1961.] 153—159.) GERDANO József mesterről a céh mesterkönyve semmit se mond, csupán annyit tudunk róla, hogy 1803 január 6-án Stvorl Tamást, aki tanítványa volt, s mint „Klein uhrmachert" felszabadították. (XJM Helytörténeti gyűjtemény lsz. 54.9.4; 303.) STUND Jánost 1807 május 18-án a nyitott céhláda előtt és a két városi szenátor, mint céhbiztosok jelenlétében mesternek ismerték el. Lefizetett 15 forintot, mint „mester igazát" (Meister — Recht) és mint vizsgadíjat 18 forintot. Egyéb díjakkal együtt összesen 35 forint 42 krajcárt. (XJM Helytörténeti gyűjtemény lsz. 54.9.3; 62.) HITZELBERGER Ferenc 1810 augusztus 13-án a nyitott céhláda előtt és a céhbiztosok jelenlétében 58 forintot fizetett le és azután mint „gross Uhrmacher "-t a mesterek sorába felvették. 1810 december 19-én pedig a város polgára lett. Hitzelberger Antal fia művészi törekvésű órásmester volt, kinek állóórái nemcsak nagyságukkal, de művészi gonddal megépített szekrényeikkel tűnnek ki. A győri múzeum két nagy órája remeke művészetének. 1834-től a céh elöljárói között szerepel 1836—1839-ben pedig céhmester (Ober Vorsteher). A német és magyar céh egyesülésekor, 1842 március 13-án még mint a céh, Limpek Leopold sarkantyús mester után, legidősebb tagja részt vett a két céh gyűlésén. De július 5-én már hagyatékáról tárgyalt a céh. Tehát ez időben halt meg. Inasai közül ismerjük Németh Ferencet, akit 1828 június 25-én szegődtetett és 5 és fél évi inaskodás után 1833 november 20-án, miután a szabadulási pénzt a nyílt céh ládába befizette, felszabadította és Bestl Alajost, akit 1838 június 27-én szegődtetett 5 évre. (XJM Helytörténeti gyűjtemény lsz. 54.9.3; 64.78.79.158.160.161.162 — Csatkai i. m. 157 — XJM Helytörténeti gyűjtemény lsz. 54.9.4; — 176.186.192.) SÍMMEL Ferencet 1811 február 25-én a nyitott céhláda előtt és a céhbiztosok jelenlétében vették fel a mesterek közé, mint „glein Uhr macher"-t, 81 forint taksát róttak ki rá, amiből a felvételkor 56 forintot, 25 forintot pedig június 3-án fizetett be. (XJM Helytörténeti gyűjtemény lsz. 54.9.3; 64.) GÄRTNER János József az előbb említett Gärtner János fia apjának első házasságából született, anyja Leopold Anna volt. Apjának negyedik gyermekeként, annak mesterségét örökli. 1814 augusztus 8-án, mesterdarab elkészítése után a mesterek sorába felvették. 26 forint taksát fizetett. Megnősült, de Kollnekker Annával való házassága gyermektelen maradt. Nála volt inas az osztrák Kerschbaum Ferenc, akit 1817 június 24-én szabadított fel, mint „Uhrmachar Lehrbub"-ot. (XJM Helytörténeti gyűjtemény lsz. 54.9.3; 67. — 54.9.4; 309 — Kertész i. m. 28—29.) DITRICH Ignácot 1825 szeptember 4-én, mint „Gross uhr macher"-t felvették a céhbe. A felvételkor 37 forintot, aztán 22, összesen: 59 forint taksát fize348