Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Somogyi A.: Ólomdomborművek a győri székesegyházban

ÓLOMDOMBORMUVEK A GYŐRI SZÉKESEGYHÁZBAN Az első világháborúig a tősgyökeres győriek számára a török világ jelentette a régmúltat. A székesegyház két ólomból öntött fekete oltára e népies felfogás szerint tulajdonképpen ezüstből van, csak a törökök megtévesztésére feketítették be őket. Napóleonnak így is annyira megtetszettek, mikor itt járt, hogy a szájhagyomány szerint annyi aranyat igért értük, amennyivel be lehet őket takarni. Ez pedig nem volna csekélység, tekintettel a domborművek elég nagy kiterjedésű — 130x266 cm — felületére. Az állandó és általános értékeléshez képest műtörténészek elég későn figyeltek fel a kiváló művekre, aminek magyarázata, hogy a barokk kor művészetének értékelése aránylag újkeletű. Először Tietze-Conrat neves bécsi műtörténész foglalkozott velük a nagy Donner Rafael művészetének viszonyát vizsgálva az olasz művészethez. Az evangéliumi oldalon álló oltár domborműve — szerinte — azt ábrázolja, amint N. Lajos király országát Sz. Mária pártfogásába ajánlja. Ez a tévedés, amit Feulner is átvesz tőle, érthető egy osztrák szerzőnél, aki a Máriacellt alapító magyar király máriatiszteletéről tud, de annál érthetetlenebb, hogy a másik domborművön Szt. István szarkofágjának feliratától félrevezetve a szarkofágon nyugvó Kronosz alakját Szt. Istvánnak nézi. Az a vélemény azonban, mely e domborműveket kivételes kvalitásuk miatt Donnernak tulajdonította, általános volt mindaddig, amíg rá nem találtak a szerző szignatúxájára, mely a szarkofág talpazatán — azon a sarkon, mely fölött a szarkofág jobb lába nyugszik — olvasható, s amely szerint a domborművek szerzője Müller Jakab Gábor: J. G. de Mollinarolo detto Müler fecit et inv(enit). Ezt a szignatúrát, amely világosan mutatja, hogy a bécsi művész tudatosan vallja magát a klasszikus irányzat hívének és tartja magát a nagyratartott olasz mesterekkel egyenrangúnak, először Feulner közölte. Ha még megemlítjük, hogy Bedy Vince levéltári adatokból megállapítja, hogy az oltárokat Schmith Gábor kanonok készíttette

1 —• 1772—1782 — továbbá, hogy Müllernek Götz kőfaragóval közösen 1 Jenéi Ferenc Schmith Gábor kanonok bőkezű mecénási gesztusának indítékát abban a tényben látja, hogy mikor Mária Terézia Szt. István Jobbját Budára küldte — 1771. július 17—18. — az a székesegyházban tiszteletadásra ki volt téve és egy éjszaka a sekrestyében őrizték. Ezt az elgondolást kiegészíthetjük azzal, hogy e kimagasló ünnepi esemény emlékét örökíti meg a kanonoki sekrestye bejárata fölött az a freskó, amely a Szt. Jobb megtalálását ábrázolja. Ennek magyarázata pedig, hogy a szenttéavatási eljáráshoz hozzátartozik az ava'andó sírjának, illetőleg koporsójának felnyitása, s a szenttéavatás e mozzanatának emlékét Szt. Istvánnal kapcsolatban a magyar egyház In Inventione Manus dexterae S. Stephani címmel külön ünneppel — május 30-án — őrzi a mai napig. A freskón az esemény prózai illusztrációját lát331