Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig
vett az eljárás lefolytatásában. 1458-ban pl. Győr megye alispánjai (Turóczi Lőrincz és Lábatlan László) és szolgabírái együttesen jelentették a királynak, hogy a Dégdi László által Baróczi Jóláth, Simonházi Bór András és mások ellen indított hatalmaskodása perben a szükséges vizsgálatot végrehajtották. 53 Mátyás trónra jutásával különben a tekintély biztosításának ily fajta módszereire lassanként nem volt már szükség, mivel az új uralkodó a rendi-képviseleti állam megszilárdítását az országvezetés egyik fő célkitűzésének tekintette s ennek megvalósítása érdekében, a haladás belső ellenségeivel — a tartományurakká] és bárói ligákkal — szemben a végleges felszámolás álláspontjára helyezkedett. E törekvéseiben a városok, sőt az oppidum-ok is jelentős támogatást nyújtottak, a köznemesség pedig a maga szempontjából egyenesen a kibontakozás előfeltételét látta abban, hogy az anarchia korlátozása, majd megszüntetése után helyreálljon a lét- és vagyonbiztonság s a nemesi megye külső erőszaktól mentesen fejthesse ki az önkormányzati alapokra támaszkodó tevékenységét az igazgatás és bíráskodás vonalán egyaránt. Mátyásnak mindazonáltal nem volt könnyű dolga, mert a török veszedelem egyre növekedett s az ország határain belüli egyensúlyi helyzetet lehetőleg késedelem nélkül, az államhatalom, erős központosításával kellett megteremtenie. De tetézte a gondokat, nehézségeket az a körülmény is, hogy a királyválasztás idején az udvari kincstár szinte üresen állott s a Hunyadi János által megkezdett centralizációs szervező munka eredményei a feudális pártharcok zűrzavarában jórészt felőrlődtek. Ciliéi hívei szerte a Dunántúlon is mindent elkövettek, hogy a közügyekre gyakorolt régi befolyásukat legalább részben fenn tudják tartani. —• Győr megye területén Debrenthei Tamás, a szentmártoni apátság kormányzója volt e csc^ortnak az egyik bizalmi embere. Az 1458-as esztendő vége felé Mátyás is tudomást szerzett arról, hogy titokban a Habsburgok oldalán elkötelezett Újlakiakkal és a Szentgyörgyi grófokkal egyezkedik. Győr megye hatósága a legfelsőbb helyről minden bizonnyal megkapta a szükséges instrukciókat, de még a püspök-főispán sem tudta a fejlemények további menetét megakadályozni. A következő év januárjában Németújváron megtartott értekezleten Debrenthei is nyíltan csatlakozott ahhoz a táborhoz, amely Frigyes császárnak ajánlotta fel a koronát, a pannonhalmi várat pedig átadta a Szentgyörgyi grófoknak. 5 ' 1 A felkelés méreteit öltő, pártütésszerű megmozdulás végzetes következményeit csak a fegyveres összecsapások megismétlődésével tudta az uralkodó elhárítani s ez a tény csak még jobban megérlelte a mátyási politikának azt a sarktételét, hogy a zsoldos hadsereg létszámát jelentősen meg kell növelni s annak fenntartása végett a kincstári jövedelmeket is •—• akár rendkívüli adók formájában — meg kell sokszorozni. A nemesi megyék közönsége, a nobilis réteg ugyan éppen ebben a két vonatkozásban szabott már a királyválasztás idején bizonyos feltételeket, hogy a saját érdekeit védelmezze, de a hatalmaskodók elleni összefogás ereje ezekben a kérdésekben is lehetővé tette a megegyezést, kölcsönös engedmények, illetve biztosítékok nyújtása által. Az írásba foglalt dekrétumok rendelkezései értelmében Győr megye köznemessége is feltétlen hűségéről, támogatásáról biztosította az uralkodót s ennek fejében mentesült a rendkívüli adó fizetése alól és az általános insurrekcióban is csak abban az esetben kellett részt vennie, ha az országot fenyegető ellenséges támadás vissza53 Hazai Oklevéltár. 423. 54 Erdélyi i. m. III. 54. 226
