Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig
közegei az uralkodó képében eljáró kamara-ispánok és tisztjeik munkájában segédkeztek, bírságolták a fizetésben késlekedőket és közreműködtek a nagybirtokosok átalányszem adótételeinek a megállapításában. — A nemesi Győr megyében pl. a Héderváriak sem a jobbágyportáik száma alapján rótták le a jobbágyokat terhelő lucrum camerae-t, hanem kerek summában, amely egyezkedés tárgyát képezte és a porták számbeli változásától függetlenül, huzamos időn át jelezte az adóteher nagyságát. — Az egyezkedési eljárás egyébként nem is volt olyan egyszerű, mert a nagybirtokosok érdeke azt kívánta, hogy az uralkodói járandóság lehető csökkentésével a maguk számára biztosítsanak anyagi előnyöket. Ugyancsak fontos feladatokat látott el — részben járásonként — a megyehatóság a Zsigmond által rendszeresített hadi adók, az úgynevezett dikák kirovásával kapcsolatosan, mivel a porták számbavételénél a szolgabíráknak is támogatást kellett nyújtaniuk, a sedriák hatáskörébe pedig szorosan beletartozott a hátralékos adófizetők megbírságolását célzó eljárások lefolytatása. —• A katonai kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését különben egyéb vonatkozásokban is éber figyelemmel kellett kísérniük a nemesi megye igazgatását irányító legfelsőbb tisztségviselőknek. A hadügyi vonalon mutatkozó lazaságokért, mulasztásokért elsősorban persze az alispán felelt, de végső fokon a király a comes-t is bármikor felelősségre vonhatta. Fontos ügyekben ezért gyakran előfordult, hogy mindjárt az utóbbi tette meg a szükséges intézkedéseket. — így történt pl. 1448-ban is, amikor Ágoston győri püspök és egyben főispán személyesen fordult kérésével Zala megye főispánjához, hogy a török ellen meghirdetett hadjáratban való részvétel alól mentesítse azokat a zalai familiárisait és zsoldosait, akik Győr és Szombathely várát védik, mert az ország érdeke úgy kívánja, hogy azok helyükön maradjanak. 511 De a nemesi megyék követküldési gyakorlatának rendszeressé válását is a közhatalmi szerepkör bővülésére mutató jelenségek közé kell számítanunk, mert a törvényhozásban való részvétel így sokkal közvetlenebb formát öltött. Az 1447. évi országgyűlésen már a Győr megyei köznemesség is négy követtel képviseltette magát, sőt éppen ez a diéta mondotta ki ismételten, hogy a nobilis-ek személyes részvétele mennyire kívánatos lenne a tanácskozásokon. — A köznemesség vagyontalanabb rétege számára azonban komoly terhet jelentett ez a megtiszteltetés, csupán a megyehatóság vette szívesen, ha tekintélyének, befolyásának megerősítésére ezt a kínálkozó alkalmat is kihasználhatja. — Biztató volt ebből a szempontból az országgyűlésnek az ,a lépése is, mely az 1444. évi X. törvénycikk erejével — a korábban csak alkalmilag megjelent nemesek bírótársi minőségben való közreműködtetése helyett —< négy állandó bírótárs választását rendelte el, mert ez az intézkedés nemcsak a bíráskodás zavartalan menetét biztosította, hanem annak lehetőségét is, hogy a megye minél inkább meg tudjon felelni a reá háruló igazságszolgáltatási feladatoknak. Mindezek a szimptómák természetesen növekedő mértékben éreztették hatásukat Hunyadi János kormányzói megbízatását követően — tehát a XV. század közepe táján —, amikor az erőviszonyok fokozatosan a rendek javára kezdtek eltolódni, a feloszlatott bárói ligák, nagyúri szövetségek rovására. A megyeszervezet éltető elemét alkotó köznemesség ugyanis a 40-es évek elején dúló trónviszályok zűrzavaros időszakához képest szilárdabb bázist nyert, bár az új kormányzó a központi hatalom továbbfejlesztése érdekében a városok 50 Holub i. m. 302. 224
