Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig
ennek kirendeltje kezébe esküt tenni kötelesek", sőt ennek szövegét is előírta. 4E Ez a követelmény a megyehatósági' feladatok ellátása síkján gátat kívánt emelni annak a tendenciának, amely a fő- és alispánok törvénykezési ténykedéseiben a központi hatalomtól való túlzott függetlenítés és a liga uralmi érdekeknek történő teljes, behódolás felé mutatott. A megrendült bizalom visszanyerése céljából — ettől kezdve — Zsigmond gyakran közvetlenül (a nádor kikapcsolásával) intézte rendeleteit a köznemesség önkormányzati testületeinek vezetőségeihez, különösen olyan ügyekben, amelyek a túlkapások felszámolásává] voltak kapcsolatosak. 1436-ban pl. ilyen királyi meghagyás érkezett Győr megye hatóságához, melynek értelmében a Csupor-család lovászpatonai jobbágyai által Kajár határában elkövetett hatalmaskodás körülményeinek kiderítésében kellett vizsgálatot tartania. 46 De az említett dekrétum abból a szempontból is figyelmet érdemel, hogy a megyét érintő intézkedései során csak a területén lakó nemességről tesz említést. Ebből arra lehet következtetni, hogy a rendi törekvések ebben az idősziakban a korlátozott lehetőségek elleniére is lassankint kirekesztették a nem nemes elemeket a közügyek viteléből, miután az 1405. évi városi törvény a szabad királyi városok lakossága számára is megteremtette az önálló országrendiséggé válás jogi feltételeit, illetve lehetőségeit. A fentiekből is látható, hogy Zsigmond uralkodásának utolsó éveiben a rendek felé tartó közeledés intenzitása egyre növekedett és a fejlődés további menete a köznemesség részére is biztosította volna, az állam irányításában való' közvetlenebb részesedést, ha a központi hatalom a bárókkal kötött szövetséget teljesen ki tudta volna kapcsolni politikai elgondolásaiból. Erre azonban nem volt képes s így az elért sikerek sem jártak tartós eredménnyel, amiben a király hibájául felrótt következetlenségnek is nagy része lehetett. A győri polgárok közjogi helyzete pl. éppen a XV. század elején mutat állandó zsugorodást, holott az 1405-ben kiadott dekrétum előszava kifejezetten hangsúlyozta a városfejlesztési szándékot. Az egykorú írásos dokumentumok közül egy 1404-ből származó feljegyzésben található utoljára a győri királyi polgár megjelölés, amikor az uralkodó Beumarku Péternek a pannonhalmi monostor részére felajánlott birtokadományáról megerősítő oklevelet adott ki s ebben őt „civis noster"-nek nevezte. 41 De a korábban királyi joghatóság alá tartozott területek lakói a későbbi években már nem is szerepelhettek ilyen minőségükben, minthogy Zsigmond a trónkövetelő Nápolyi Lászlótól visszafoglalt győri castrumot (vagyis a mai Káptalan-dombnak megfelelő külső várat és tartozékait) átengedte az egyháznak s így annak lakói is a püspökség, illetve a káptalan joghatósági körébe kerültek. Erre mutatnak azok a tények is, hogy a következő időszakban kiadott rendelkezések, a tárnoki gyűlésekről készült felsorolások, jelentések sem tesznek említést Győrnek a királyi városokat megillető státusáról, holott az I. Lajos-féle említett privilegiális levél az itt élő polgárok fellebbezési fórumaként határozottan a tárnokmestert jelölte meg. * 45 Corpus Juris Hungarici. 1435. II. 1. te. 46 HO II. 261. 47 Villányi Sz., Győr vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. (Győr, 1882) 9. 222
