Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Lengyel A.: Az autonóm nemesi Győr megye kialakulása és működése 1526-ig
kérésére egyre gyakrabban járt el a nobilis réteg ügyeiben éspedig minden esetben a köznemesség által választott, vagy kiküldött bírák jeleni étében, azok tényleges közreműködésével. Egy 1236-ból származó oklevél pl. arról tesz emltést, hogy a Veszprém megye területére eső Szőllős nevő település birtoktestének a szentmártoni apátság és a templomos lovagrend között való békés felosztását megkísérelték a Győr és Komárom megyékből eredő alapi, gugi, berencsi, banai és igmándi nemesek, mint választott bírák, de a megegyezést nem sikerült kieszközölni. 10 —• Egy későbbi, 1248-ban kiadott dokumentum viszont arról tanúskodik, hogy az említett két megye képviselőinek együttese (kollégiuma) ugyancsak a pannonhalmi apát és a templomosok közt támadt peres ügyében járt el a jog rendje és a hazai jogszokások szigorú figyelembe vételével. Az egymással szemben álló felek 100 ezüst font lekötése mellett vetették alá magukat a békebíróságnak 'és a peres földterület felosztása tárgyában hozott végzés végrehajtására négy tagot küldtek ki közös megegyezéssel. — Mivel azonban az apátság képviselője ismételten távol maradt a helyszíni eljárások alkalmával, a „consilium collegii nobilium" nem tudott a döntésnek érvényt szerezni. 11 Az alkalomszerűen kijelölt bírák helyét azután —• a regionálisan kialakult gyakorlatnak megfelelően — a XIII. század második felében minden bizonnyal a nemesi Győr megyében is fokozatosan a legalább egy évre megválasztott szolgabírák (iudices nobilium) foglalták el,, akik a megye közönségének bizalmából kerültek tisztségeikbe és tulajdonképpen első képviselői voltak az önigazgatás körét túllépő megyei autonómiának. A megmaradt gyér okleveles anyag az Árpád-kori helyi igazgatás-történetnek erre a kérdésére vonatkozólag nem nyújt ugyan konkrét adatokat, de a III. Endre által kiadott dekrétumok a szolgabírói intézmény fontosságát annyira kihangsúlyozták, hogy működésének kezdeti időszakát feltétlenül e királyi rende^ezések megjelenésének (1290.. illetve 1298.) évtizede elé kell helyezni. Az említett első dekrétum pl. kimondotta, hogy a megye által kijelölt „négy választott bíró" ítélkezik a nádorral és a megyés ispánnal, sőt az 5. pont akként intézkedett, hogy a „négy megnevezett nemes" nélkül az ispán nem is ítélkezhetett és bírságot se Sizedhetett. A második dekrétum — többek között —• azt hangsúlyozza ki, hogy az elkövetett bűntények (különösen a rablások) ügyeiben a négy nemes közreműködésiévé] kell a megyének döntenie, bár a kiegészítő pontok itt már célzást tesznek az olyan eshetőségekre, melyek kapcsán az elhatalmasodott tartományurak nyomást gyakorolhatnak a comitatus igazgatási, vagy törvénykezési ténykedéseire. A kiegészítő rész ugyanis a következőket jegyzi meg: „Ha pedig ez a négy nemes félelemből vagy kedvezésből, vagy valamilyen elnyert jutalom miatt a hasonló hatalmaskodásokról hamisan tenne jelentést, vagy ezeket eltagadná, mindazokat, akik erről tudnak a kiátkozás terhe érje." 12 '— A megfélemlítések eszközei sokfélék voltak, de az oligarchák — Győr megye esetében a nagy befolyással bíró egyházi birtokosokat (győri püspökség, győri káptalan, pannonhalmi apátság) is ideszámítva — rendszerint szívesebben nyúltak a kedvezések módszereihez s a legtöbbször birtokok adományozásával kötötték magukhoz a fontosabb tisztségeket betöltő hatósági személyeket. 10 Erdélyi L., A pannonhalmi főapátság története. (Bpest, 1902) I. 706. 11 Wenzel i. m. VII. 278. 12 Elekes—Lederer—Székely, Magyarország története a korai és virágzó feudalizmus korszakában. (Bpest, 1957) 76. 214
