Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

elején készült úgynevezett „Nagy Károly" herma példázza leginkább a győri ereklyetartó szobrot, bár haja és szakálla a miénkhez képest túlságosan mozgalmas. Hermánk készítésének felső határául a plocki hermát,

52 vagy a mi Szt. László hermának nevezett, valójában Remete Szt Pált ábrázoló úgynevezett trencsényi hermát vehetjük.

53 Ezek magyar mesterek munkái az 1370-es évek tájáról. Jóformán semmi közös vonásuk nincsen a győri hermával, lágyabb mintázásúak, szakáll- és hajkezelésük lobogó fürtjeiben nyugtalanság „rendezett rendezetlenség" választékossága figyelhető meg, ami idegen a hermánktól. Ha a fenti futó áttekintés után hermánk helyét és korát keressük, még egy mozzanatot figyelembe kell vennünk, amely ugyancsak a haj és szakáll mintázásának módszereiből következik. Ha ugyanis a XII. századi és XIII. század eleji szobrászatot nézzük, észrevehető, hogy a szakáll és haj párhuzamosan rendezett fürtjeit a végén becsavarodóra, kunkorodóra kanyarították (mint a mi hermánkon a bajusz végződéseit), a kori gót időkben már megkezdődik a borzolt, fürtök könnyed játéka, egymást keresztező, átható tömegek minél bonyolultabb, f elbon tottabb megformálása. A mi hermánk őriz még valamit a régiből (éppen a bajusz végződéseiben), de semmi sincsen belőle az újból, a „rendezett rendezetlenségből". Nem kell messze mennünk, hogy hermánk haj- és szakállkezelésének közvetlen párhuzamát megtaláljuk, hiszen önként kínálkozik „a kalocsai királyfej" és a pécsi egyik apostol feje.

54 E párhuzamok során is oda jutottunk tehát, ahová egyéb meggondolásaink vezettek: a XII—

XIII. század fordulójára, első évtizedeire, tehát a szenttéavatást közvetlenül követő időkben, az első írott, emlékek korába. A magyar előzményeknél közvetlenebb külföldi párhuzamot sehol sem találtam. Nyugodt lélekkel mondhatom ezt az eddig összegyűjtött többszáz párhuzam ismeretében. Ez a tény kizárásos módszerrel is odavezet, hogy a herma mesterét a középkori magyar művészet, a középkori magyar művészek körében kel] keresnünk. Nem hiszem, hogy pusztán laza ötlet lenne a fentiek után megismételni azt a feltevésemet, hogy az eredeti hermát (talán a mainál alacsonyabb vállal) valóban Dénes mester alkotta. Nemcsak az épületszobrászat állott nálunk az Árpádok korában magas szinten, hanem az ötvösség valamennyi ága is. A Szent Kálmán hermát (jelenleg a melki apátság őrzi, 1517-ig Székesfehérváron volt) idézhetjük ennek bizonyságául,

55 de beszélhetnénk pompásan mintázott és öntött aquamaniléinkről és füstölőinkről, vagy a „Könyves Kálmán sír"-ban talált remek filigrános ötvösművekről

5í is, hogy el tudjuk képzelni azt a művészi tevékenységet, amelynek —• sajnos — olyan kevés emléke maradt meg. Az Árpádok Bizánc és Nyugat közti birodalma nemcsak politikai és katonai hatalom volt, hanem a művészetben is felvette a versenyt nagy szomszédaival. A hermát eszerint a magyar művészet alkotásának kell tekintenünk. Érde52 Vö. Ernyei J., Rég. Társ. Évk. 11(1927) 196—223. 53 Ernyei, i. m. — Itt kell megemlítenem, hogy nagyon Lényeges kutatómunka vár még elvégzésre a zárai Szent Simon koporsóval való egyeztetés dolgában. Itt is csak az eredeti beható vizsgálata segíthet. Kitűnő fényképek: Miroslav Krleza., Zlato i serebro Zadra c. munkájában. A győri hermával való kapcsolat igen közelinek látszik, különösen, ha nem is annyira a hermával hasonlítjuk össze a zárai koporsót, hanem azzal, amit a váradi koporsóról tudunk! 54 Gerevich T., Magyarország románkori emlékei (Bpest, 1938) CLXXXII. tábla. 55 Uo. CCXX—CCXXII. tábla. 56 László Gy., Adatok a koronázási jogar régészeti megvilágításához. Szent István Emlékkönyv. (Bpest, 1938) III. 538. sk. 202