Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól

1. Ebenhöch Ferenc levele Rómer Flórishoz 1884. 6. 13, Győr.

29 „ . . . Sz. László Hermáját ma adtam ittvaló ezüstműveshez, hogy a fejnyilásra capuciumalak ezüst zárfedelet csináljon, 45 ftba fog ez kerülni, holott pesti ötvös Vandrák 150—180 ftot tervelt. Igaz, csak lapos, sima ezüstfedő lesz, de a korona úgyis elrejti — csak a reáalkalmazott 4 csavar (sróf) zárja le úgy; hogy az sz. ereklyéhez a szekrény üvegtábláinak becsukása után bárki is könnyedén hozzá ne férhesseen! A Herma S darabra van szétszedve: alul a mellkas, azután a fej, amelynek a mellkasba mélyedő nyakrészét az ismeretes nyak-karika mint harmadik darab fedi. Ezúttal a fej hátsó részéből, valamint a buste hátából kiálló vas srofot mellyel az egész a Sz. István oltár tábernáculumának hátulsó vas ajtajához volt erősítve, mint mostmár céltalan függeléket kivettem. A mellvéd bélését egy lágyfa deszka és ebből a nyakba az állig felnyúló 4 hengereled s 1" vastag facövek képezi, ezen nyugszik az ereklyetartó a fejben. A szakáll egyik ágának vége, valamint hátul az alsó hajfonadék vagy hullám (wellé) kii volt törve, s e két nagyobb nyilas belülről alkalmazott foltal van elfedve, az előbbi . . . (fenscen oder glaskilt) van megerősítve, az utóbbi pláne pecsétviasszal oda bele bigyesztve; ezt valamiképp szolidabb módon kell majd odaerősítenünk. Mihelyt az ötvös készen lesz in Solemni Consistons fogja ö . . . a sz, ereklyét a tartóba, ezt pedig az oltárra visszahelyezni . . ." 2. Az 1930-as restaurálásról Csányi Károly ceruza jegyzeteiben a következőket találjuk: „Restaurálva. •—• Test görbültsége kiigazítva. Címeres zománclap újra zománcozva. Zománcos lapok hideg zománccal kiegészítve (túlnyomó része) —• főleg a kék rozettalevelek. Alsó sor zománcdísz hidegen pótolva (sötét zöld). Fej: szakáll (jobb) 2 pengős nagyságú lyuk pótolva bal szakáll végén 2 cm

2 pótolva. — hátul a haj alsó gyűrűjében pótolva 6—6 cm méretű (előzőleg rézből). A gyűrű feletti bemélyedés (vályú) 15 cm hosszban fel volt repedve. A 3. hajgyűrűn 3,2 fill, nagyságú lyuk és apróbb repedések." A továbbiakban (gyorsírással) a koronán végzett munkáról számol be, úgy, ahogy alább Pál Lajos utólagos jegyzőkönyvéből látjuk. 3. Pál Lajos ny. főisk. tanár, ötvösművész, az 1930-as restaurálás mestere, kérésemre utólag — 1954. ápr. 28-án —• levélben rögzítette az általa végzett munkát. Leveléből idézem az erre vonatkozó részeket: „Az 1930-as restaurálás mérve a célhoz igazodott. Szükséges volt a feltűnő hibák kijavítása, a kirívó hiányoknak a lehetőség szerinti pótlása, a tárgy összeerősítése, a talapzatra való rögzítés és a rongálódás folyamatának megállítása, tehát a restaurált állapot állandósítása. Nem lehetett szó teljes helyreállításról, többek között azért sem, mert arra csak műtörténeti kutatások véglegesnek tekinthető eredményei után kerülhet sor. Szembeötlő volt a sodronyzománc sérülése. Az igen sok helyen lepattogzott színes zománc helyett, a csupasz alap ezüstje zavaros összhatást adott. A már sérült és meglazult maradványokat megtisztítottam és kötőanyaggal rögzítettem, a hiányokat pedig hidegzománccal pótoltam. Tűzzománcot egyedül az árkolt technikájú címeres lemezen alkalmaztam és csavarral szereltem a helyére. —• Három sodronyzománcos lemez, valamikor levált a testről, ezeket úgy erősítettem vissza, ahogy a többi is van: ónforrasztóval. A szakállon két lyuk volt, szabálytalan alakú, 3—4 cm nagyságúak, a haj hátsó részén pedig egy 5—8 cm-es, környékükön repedésekkel. —• A kiegészítő darabokat keményen forrasztottam és tuzaranyozással színeztem. Ezek kívülről 29 A levélre Uzsoki András és Molnár Vera volt szíves figyelmeztetni. 180