Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)
Kozák K.: Győr-Sopron megye középkori egyeneszáródású templomairól
sakktáblaszerű menetben bevert poncok bontották meg. Az az érzésem támadt, mintha az árkolás zománcágy lenne és a pontozás pedig az áttetsző zománc színhatásának fokozását szolgálná, szintehogy a sodronyzománcokba ágyazott kis köröcskék halk visszhangját adná a szemben. Hogy utánajárhassak feltevéseminek, a szemeket kiszereltem — a már hiányos csapocskák széthajlítgatásával— és sikerült teljes bizonyosságot nyernem mert a szemek hátlapján hibátlanul ragyogott a szivárványhártyának megfelelő nagyságú sötétkék ellenzoimánc! A hermia tehát kék szemű volt s pupillája nyilván fekete lehetett! Tudvalevő, hogy főként a görbülő felületeket szinte lehetetlen ellenzománc nélkül zománcozni, mert az izzításkor és kihűléskor a zománc torzítaná az alapot. Ezért — rendszerint ugyanabból a színből, hogy az olvadási fok egyezzék —• ellenzománcot tesznek a lap fonákjára. Eként a két torzító erő semlegesíti egymást. Múlt századi leírásokban néha említést tesznek arról, hogy néni csupán a szemen volt zománc, hanem az ajkak szögletében piros zománcra bukkantak. Ennek nyomát a legerősebb nagyítás mellet sem találtam, és az 1930-as restaurálás jegyzeteiben sem esik szó semmiféle zománcról. Eszerint a hermát olyannak kell elképzelnünk, amelynek arca és feje aranyban tündöklött (a régi források is így írnak róla), szeme ezüstjéből pedig kékein sugárzott a „lélek tükre". Tudvalevő, hogy a koponya-ereklyét nem közvetlenül a herma fejében őrzik, hanem külön — királyi koronánk alakját példázó — ezüst tartóban, amelynek pecsétjei biztosítják és hitelesítik az ereklyét. A közvetlen ereklyetartóról ebben a dolgozatban nem írok, a herma szemlélői amúgy sem láthatnak belőle semmit. Keresztpántján Krisztus és a négy evangélista vésett rajza látható. Térjünk rá a koronára. Jelenlegi állapotában laz 1600-as prágai restaurálás emlékét őrzi (feliratát lásd alább), 10 nagy, alapformájában gótikus arányú, de díszítésében korai barokk lombdísz s köztük levő (kisebb, háromlevelű gótikus lombdísz ékesíti a koronázó részt. A korona pántján a lonibdíszek alapját 10 nagyobb s 10 kisebb hullám alkotja, egymást keresztezve. A pártán, valamint a lombokon ezüstlemezből kinyírt és szét- meg áthajlított virágdísz van, bibéje helyén kövekkel. A kis lombok alatti íves mezőkben egy-egy pntött angyalfej látható. A nagy kövek rozettás-korongjai által szabadon hagyott ívelt négyszögekben a nagy lombok mustráiból alkotott dísz, középen kisebb kővel. A korongok feletti csegelyekben, középen gömbfejű szeggel odaszegezett sodronykeretes ezüstlapok. A nagy lombokat belülről körülfutó vastag ezüsthuzal óvta meg a jszéthajlástól. Az eredeti herma szempontjából a korona mai alakja kevéssé érdekel minket, ennek ellenére kérésernre Erdélyi János a Természettudományi Múzeum akkori (1954) múzeumőre megvizsgálta a köveket, s vizsgálatának eredményét jegyzőkönyv-szerűén közlöm: i „A vizsgálat kézinagyítóval, binokuláris preparáló mikroszkóppal és .karcpróbákkal történt. A köveket foglalatukból nem vettük ki s ezlért mikroszkópilag (optikailag) nem vizsgáltuk. E vizsgálati hiányosságból származó esetleges tévedésekért a felelősséget magunkról elhárítjuk. A homlokon levő nagy kőtől bal felé számozva a kövek vizsgálati eredménye a következő: Az alsó sor nagy kövei közt elhelyezett vörös kövek cseh-gránátok (piropok). A nagy kövek': 12 Arrabona 177
