Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Gabler D.–Pusztai R.: Római sírkő Mosonszentjánosról

pozíció szimmetriájának kiemelésére gyakran állítanak az állatalakos sáv tengelyébe kis fákat. A szóban forgó sírkőnek ebből a szempontból egy poetoviói, szerkezetében teljesen azonos sztélé felel meg.

11 A mosonszent Jánosi követ a tympanon és az állatfriz mellett a délnyugat-pannóniai kőfaragóművesség köréhez köti a griff motívuma is. A griff mint apolloni sepulchralis jelkép

12 gyakori a pannóniai síremlékeken is, egyszer az oldalhároimszögekben,

13 néiha az oromzatban,

14 de leggyakrabban a lábazati részen találjuk meg önállóan.

15 A griffes sírkövek műhelyét Mócsy szerint Poetovióban kell keresnünk,

16 a műhely viszonylag nagy területeket látott el. Pannóniában általában tengeri griffek jelennek meg az alsó képmezőben, az eredetileg Itáliából származtatható motívum párhuzamait azonban birodalmi vonatkozásban inkább a miénkhez hasonló tartású, lábukat felemelő griffek közt találhatjuk meg.

17 Ezt a típust vették át a nagyplasztika mintakincsét gyakran másoló galliai terra sigillata műhelyek fazekasai is, akik azt készítményeiken évtizedeken keresztül (alkalmazhatták.

18 Az oldalháromszögekiben levő ülő oroszlánok megfelelőjét egy ravariai sírsztélén láthatjuk.

19 A felsorakoztatott párhuzamok kivétel nélkül az I. sz. végéről, illetve a II. századból származnak; a mosonszent Jánosi sírkövet is ekkor faraghatta mestere. A műhely ugyan ismeretlen, de talán nem tévedünk, Iha a sírsztélét a savariai és poetoviói faragványok műhelyével hozzuk kapcsolatba, amely erős itáliai befolyás alatt állt. Mint említettük, a márvány is csak itt fordul elő gyakrabban (Pannoniában) mint a kőfaragóművesség anyaga. (Logikailag noricuimi műhelyt is feltételezhetnénk, de ott az ún. „Sockelbild" ritka a II. században.)

20 A kis fülkébe süllyesztett mellkép ebben a formában analógia nélkül áll. Carnuntumban azonban került elő olyan sírkő, amelyen a halott álló alakját utólag vésték a felületre, s ott is csak ez a fülkés megoldás volt lehetséges.

21 A carnuntumi kövön áttörték a fenti keretezést, megbontva ezzel az eredeti kompozíciót. A felirat az I. sz.-ra keltezhető (a legio XV. Apollinaris katonájának állítottak emléket), tehát már ekkor is átfaragták a sírsztéléket a megrendelők kívánsága szerint. A mosonszeintjánosi példányon a halott egyszerű tunicát hord, e viseletet meghatározott időponthoz kötni nem lehet. Keltezést legfeljebb a hajviselet, de főleg annak kidolgozása enged meg. Schober szerint e teljesen schema tikus ábrázolás Claudius korától kezdődően jött divatba. A haj tömbjét egymással párhuzamos vonalak tagolják, anélkül, hogy az egyes hajfürtöket részletesebben kidolgozták volna.

22 Példákat ismét a noricumi nyugat-pannoniai körben találunk, a mosonszentjánosihoz hasonló megfogalmazást egy Flavia Solva-i, Traianus—Hadrianus korából származó sírkövön megjelenő portré mull Uo. 86. Fig. 35. 12 Cumont, F., Recherches sur le symbolisme funéraire des Romains. (Paris, 1942) 170. 13 Schober A., i. m. 27. S. 34. 14 Uo. 61. Fig. 22. 15 Poetovioból uo. 86. Fig. 35. Magyarszerdahelyről (lásd 16 j.!) Savariából — Kádár Z., AÉ 88 (1961) 252. 16 Mócsy A., FA 9 (1957) 85. 17 Renard, M., Griffons de Buzenol et d'ailleurs. 1963—64. 18 Oswald, F., Index of Potters' Stamps on Terra Sigillata (Margidunum, 1931) 878. 19 Schober, A., i. m. 70. Fig. 29; Kiss A., AT 5 (1958) 247. 20 Uo. L m. 224. 21 Uo. 153. Fig. 74. 22 Uo. 228. 119