Arrabona - Múzeumi közlemények 7. (Győr, 1965)

Foltinyi I.: A New York-i Amercian Museum of Natural History Győr-Sopron megyei őskori bronzai és kapcsolataik

nak bronzfegyverei között találunk ihárom magyarországi kardot s kettő kö­zülük az itt ismertetett csoportba 40 tartozik. A szóbanforgó kardok egyikét (3. tábla, 2 a— h ábra) a Fant on Ltd.-től vá­sárolták. Lelőhelye és leletkörülményei ismeretlenek. A leltár „Ausztria—Ma­gyarországára utal, de mind a kereskedő, rnind a múzeum úgy tekintik e da­rabot, mint amely „Magyarországból" vagy a Kárpátok medencéjéből szárma­zott. Minden valószínűség szerint nem tévedünk, ha eredetét a Keleti Alpok vidékén vagy Nyugat-Magyarországon keressük. Leltári száma 924.47.1. Hossza 49.5 (mint a neckenmarikti — jelenleg Budapesten őrzött — példányé és a se­redié). A csésze átmérője 5,9 cm. A markolatnak és a csésze belsejének díszítése hasonló a neckenmark ti (1. tábla, 1 b—c ábra: jelenleg New Yorkban), seredi (2. tábla, 2 >b—c ábra) és „magyarországi" (4. tábla, d—e ábra) fegyverekéhez. Hátra van még, hogy ugyanennek a kanadai múzeumnak egy másik kard­jával (3. tábla, 1 a—d ábra) foglalkozzunk. Ennek meglehetősen hosszadalmas története van. Mielőtt Amerikába került, a Graffenried gyűjteményben volt és Hampel J. 41 publikálta 80 évvel ezelőtt. Az érdekes út következő állomása a híres Egger gyűjtemény volt. Heinrich T. A. 42 szerint ezután a Sturge gyűjte­ményhez tartozott, mielőtt Mrs. Warren H. D. ajándékaként végső helyére, Torontóba került. Példányunk igen jó fenntartású. Leltári száma 918.5.69. Lelő­helye „Magyarország". Más adattal nem rendelkezünk róla. Hossza 62,2, csé­széjének átmérője 6,6 cm. A méret, forma és díszítés elemzése bizonyítja, hogy ez a darab a fentebb leírt öt kard prototípusa. Hosszabb méretű, csészéje kevésbé fejlődött még ki és kissé szélesebb, díszítése valamivel komplikáltabb. Űgy látszik, hogy ez a fegyver képviseli az átmeneti fázist 43 a liptói típusú 44 és a csészés markolatú kardok között. A neckenmarkti, seredi, „magyarországi" és „ausztria—magyarországi" kardok jó hasonmása található a grazi Landesmuseum Joanneum gyűjtemé­nyében. A szlovéniai 45 Moskanjeiiban, a Délkeleti Alpok közelében került elő. Formája ás díszítése egyaránt összehasonlítható a mi csoportunkéval. Egy ke­vésbé közeli párhuzam származik a hajdúböszörményi raktárleletből. 46 Ez az elosztódás azt mutatja, hogy kardjaink a Keleti Alpokban és a Nyu­gat-Magyarországon levő központjukból terjedtek el Szlovákia és Szlovénia irá­nyában. A pontos elterjedési terület, sajnos, még nem határozható meg. Az itt publikált kardok közül egyetlen egy sem került elő jól datálható leletösszefüggésben. Mégis minden elérhető bizonyító anyag amellett szól, hogy a Reinecke szerinti Hallstatt Bi időszakba tartoztak. Müller—Karpe H. éppen a hajdúböszörményi raktárlelet alapján (amelyből egyik analógiánk származik) 47 40 őszinte köszönet illeti Harle A. C. kisasszonyt, a torontói egyetem Royal Ontario Museuma Görög és Római Régészeti Osztályának segédőrét, amiért felvilá­gosítással, fényképekkel és csészék belsejének rajzával segítségemre volt. 41 A bronzkor emlékei Magyarhonban, 1. kötet (Budapest, 1886) 23. tábla, 3. ábra. V. ö. Holste Fr., Zur jüngeren Urnenfelderzeit im Ostalpengebiet. Praehistorische Zeitschrift 26, (Berlin, 1935) (az alábbiakban mint Holste 1935 idézve), 58—78. lásd 72—73. 42 Lásd a 38. jegyzetet, 5. balra. 43 V. ö. Holste (1935) 72—73. 44 E fogalom pontos meghatározását lásd Müller— Kappe (1961) 22—27. 45 Ugyanott 109. és 39. tábla, 6. ábra. 46 Ugyanott, 40. tábla, C:2. Vesd össze 39. tábla, 3. ábra. Lásd Foltiny (1964) 24. 47 Müller—Karpe (1961) 36. 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom