Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

A gabonakereskedők — ellentétben az iparosokkal — nem német, hanem magyar anyanyelvűek. Nagyobb részük nem győri származású, hanem máshonnan települt át a városba. A városi levéltárban levő polgárkönyvek alapján nyomon lehet követni, hogy mikor és honnan költöztek Győrbe. Vagyonukra vonatkozóan is igen kevés adatunk van. Erre részben a városi csődperes és végrendeleti anyagban, részben Bécsben lehetne kutatásokat folytatni. Feltételezhető ugyanis, hogy pénzfeleslegüket bécsi bankházakban helyezték el. Nem lenne érdektelen a gabonaáraknak, továbbá a bér- és árviszonyoknak a század első felére kiterjedő elemzése sem. Hogyan befolyásolja a termés alakulása a gabonakivitelt? Mi az oka annak, hogy nálunk a gabonaárak sokkal jobban ingadoznak, mint általában a többi európai országokban? Ugyanezzel párhuzamosan hogyan alakulnak a helyi piaci árak? (A piaci árjegyzékek a városi levéltárban már 1743-tól megtalálhatók.) Az állami levéltárban, a múzeumban gazdag céhanyag található, amelynek feldolgozása még a jövő feladatát képezi. Ilyen tárgyú feldolgozás már jelent meg Czigány Béla tollából az Arrabona 1962—63. évi kötetében a hajós molnárok életére vonatkozóan. A kutatást azonban a többi fontosabb céh történetére is ki kellene terjeszteni. A győrszigeti zsidók történetével Kemény Józsefnek „Vázlatok a győri zsidóság történetéből" (Győr, 1930.) című könyve foglalkozik ugyan, de betelepülésük és a gazdasági életben játszott nagy szerepük részletes felkutatása még a jövő feladata. E célból elsősorban a község levéltárát kellene felhasználni, amely 1745-től tartalmaz iratokat. (A községet 1905. jan. 1-i hatállyal csatolták közigazgatásilag Győrhöz s ekkor iratait is átvette a városi levéltár.) A levéltárban 1814-től az adófőkönyvek, 1816-tól a házátírási iratok, 1845—48 között a vagy on összeírások is megtalálhatók. A község 1848 előtti földesurának, a győri püspökségnek levéltárát szintén át kellene vizsgálni. Révfalu Győrrel szemben, a Duna-ág bal oldalán fekszik. Bár a község közigazgatásilag szintén csak 1905-től tartozik a városhoz, gazdasági kapcsolatai a messze múltba nyúlnak vissza. Meg kellene tehát vizsgálni, hogy a győri gabonakereskedelem virágzása hogyan hatott a község lakóinak életére, hogyan gyarapodott a lakossága, s kik telepedtek le a község területén. (Ismeretes például, hogy a gőzmalomépítő Thoma János is a negyvenes években először itt telepedett le és nyitotta meg nagykereskedését, s csak később költözött át Győrbe.) A községnek szintén van 1848 előtti iratanyaga a városi levéltárban. A város életében nagy szerepet játszott a polgárőrség. Ennek történetét legalább egy kisebb (2—3 íves) tanulmány keretében szintén fel kellene dolgozni. 1843-tól a helyi sajtó állandóan tájékoztat a polgárőrség tevékenységéről, az ezt megelőző évekre vonatkozóan a városi tanácsülési jegyzőkönyveket lehetne átvizsgálni. A győri radikálisok tevékenysége — főleg két irányban — még további kutatásokat igényel. Mindenekelőtt tisztázandó volna Mosón megyei tevékenységük, ahol egy kisebb ingatlan (VÍ mérős káposztaföld) közös megvétele révén mindannyiuk számára megszerezték a közgyűlésen való szólás jogot s annyira felzaklatták az addig csendes megyét, hogy — az 1849-ben ellenük emelt császári ügyészi vád szerint — a nyugtalanság lecsendesítésére külön királyi biztost kellett kirendelni. Egy 1848 őszén Magyaróváron kiadott röpirat is szót emel bizonyos „szakállas uracsok" ellen, akik sokat szónokoltak a nép között a szabadságról és az egyenlőségről, sőt a népet a földesurak és a papok ellen 302