Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Kozák K.: Háromkaréjos barokk kápolnák és templomok

sír kápolna (4. ábra), majd kissé távolabb a háromkaréjos barokk kálváriakápolna (5. ábra). A természetes dombon álló kis kápolna 1714-ben épült, minden bizonnyal az országban pusztító súlyos pestis elmúltával kacsolatos fogadalom eredményeként, amint az az országban szokásban volt abban az időben. A kápolna téglalap alakú hajójához háromkaréjos szentély kapcsolódik. Bejárata a hajó út felőli oldalán van (6. ábra). A szemben levő oldalhoz csatlakozó karéjhoz később egy téglalap alakú sekrestyét építettek, s a kápolna falát egy bejárati nyílással áttörték. A később épített, aránylag nagyméretű sekrestye az egyik karéjt csaknem egészen elfedte, a kápolna külső megjelenését kedvezőtlenül megváltoztatta. A hajót egy donga- és egy csehsüveg-, a szentélyt pedig négy részre osztott kupolaboltozat fedi. A hajót és a szentélyt kívülről falpillérek és faloszlopok tagolják, homlokzati tornyát hagymasisak fedi. A torony felőli oldalon nincs bejárata a kápolnának. Főhomlokzat az út felőli oldal. Itt helyez-« kedik el a bejárat, a felette és a csatlakozó karéjon azonos magasságban levő, „szimetrikus" elrendezésű három ovális ablak (7. ábra). Az érdekes megjelenésű, hazánkban aránylag ritkának mondható alaprajzú (6. ábra) barokk kápolnát a korábban Csehországban, kiváló mestereknél tanult Witwer Márton Athanáz karmelita szerzetes tervezte.

5 így aztán könnyen érthetővé válik, hogyan került Győrbe ez a háromkaréjos, trinitász szimbólumot magában rejtő forma. Az 1667-ben született Witwer Márton kitanulta a kőműves mesterséget, majd munkát keresve Prágába került. Ignác, karmelita építőmester szolgálatába szegődött, majd 1695. május 3-án belépett a karmelita rendbe és ünnepélyes fogadalmat tett a prágai rendházban. A rend krónikása szerint hamarosan megtanulta a mesterség minden műfogását.

6 Nem kétséges, hogy prágai tartózkodása alatt megismerkedett a csehországi barokk építészet legkiválóbb képviselőinek, az itáliai Giov. Santini, Christoph Dienzenhofer és fia, Kilián Ignaz Dienzenhofernek munkásságával, akik a helyi hagyományokat az itáliai építészeti elvekkel alkotásaikban jól egyesítették. Mindhárman a Borrominitől és Guarinitől kiinduló illuzionista barokk építészetnek voltak a követői, amely egymást átható geometriai formákat alkalmazó, optikailag ható rendszer volt.

7 Miként Borromini munkái között is felismerhető az építészeti formába rejtett trinitász szimbólum (Róma, San Ivo alla Sapienza), úgy követői munkáiban is fellelhető az (Ausztriában és Csehországban egyaránt). A tiroli származású Witwer Márton tehát már hazájában megismerhette a trinitász szimbólum építészetben való alkalmazásának módját mint kőműves, de ha arra ott nem nyílt alkalma, Prágában feltétlenül tanulmányozhatta e kérdést, amire a győri háromkaréjos kálvária karmelita templom építése is utal. Csehországban, Ausztriában és Magyarországon is sok templom épül a Szentháromság tiszteletére a XVII—

XVIII. század fordulója táján. Ez időben kezdik meg a kálváriák építését és számtalan Szentháromság — és Mária-szobrot emelnek, amelyből az ellenreformáció törekvéseinek irányára is következtethetünk részben.

8 A jezsuiták és pálosok mellett még a trinitárius rend szerepe is jelentős e tekintetben, akik 1688-ban telepednek le Bécsben, majd rövid idő 5 Borbíró V.—Valló I., Győr városépítéstörténete. (Bpest, 1956) 217. 222. 6 P Antal, A győri karmelita-rendház története. 1697—1897 (Győr, 1897) 118. 7 Architektúra v ceském narodním dédictí. (Praha, 1961) 860. 8 Kozák K., Győr-Sopron megye háromszög alaprajzú barokk építményei. Arrabona. II. (1960) 87—98. 54