Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Kozák K.: Háromkaréjos barokk kápolnák és templomok

akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a trinitárius rend egyik templomát ábrázolja az. A gazdag, változatos alaprajz ugyanis háromkaréjos, ha az nem is annyira szembetűnő, mint az eddig tárgyalt kápolnáknál. Vegyük azonban figyelembe azt, hogy csaknem egy fél századdal később készült azoknál, s a többször átdolgozott, különböző mesterek kezén „finomiitott" forma vesztett erőteljességéből. Ez esetben az oldalsó karéjok távolabb kerültek a félköríves szentélytől (hasonló alaprajzú lehet a kőszegi kálváriatemplom). Úgy gondoljuk, az egri trinitáriusok nem véletlenül választották ezt az alap-rajzi formát templomuk építéséhez, s az előzőekben ismertetett adatok megengedik annak feltételezését, hogy ez esetben is egy trinitász szimbólummal állunk szemben. Egyetértünk Voit Pállal amikor idézett dolgozatában azt írja, hogy „ ... Az egri trinitárius templom és az egri minoriták nagyszerű templomának alaprajza (26. ábra) és téralkotása közös érzelmekből fakad; mesterkérdésük megoldása is összefüggő feladat..." és a belső tér szerkezete, művészi összhatása (24. ábra), részleteinek vizsgálata alapján Kilián Ignaz Dienzenhoffer munkáival hasonlítja össze az említett egri templomokat, a mesterkérdés megoldását keresve.

40 Ügy gondoljuk, hogy a két alaprajzban mutatkozó hasonlóság mögött — a feltételezett közös mester személye mellett — a trinitász szimbólum kérdése is felvethető, figyelembe véve az egri trinitáriusoknak a városiakra gyakorolt hatását, a városban levő más szerzetesrendekkel és esetleg a prágai trinitáriusokkal való kapcsolatát. Rabváltó munkásságukkal, egyszerű életmódjukkal és különleges ruházatukkal nagy hatással voltak az emberekre. Egy-egy rabváltó útjukról visszatérve ünnepélyesen vonultak be a nagyobb városokba a kiváltott foglyokkal, rendezett sorokban, ahol nem egyszer zenével, énekkel fogadta őket a város vezetősége, papsága és polgársága. A XI. Redemptiónak nevezett útról visszatérve, 1720. októberének közepe táján Nagykárolyból Egerbe mentek, ahol Erdődy Gábor püspök több kiváltott rabot gyámságába fogadott. Bizonyos adatok arra mutatnak, hogy az egri trinitáriusok és templomuknak hatása távolabbi vidékre is kisugárzott. A nagykállói r. k. plébániatemplom is háromkaréjos. A félköríves szentélyhez csaknem közvetlenül kapcsolódik két oldalsó karéj, amelyek aztán téglalap alakú hajóban folytatódnak. Ez előtt torony áll, üres szoborfülkékkel. A templom boltozott, alatta kripta van. A templom alapjait Barkóczy egri püspök kezdeményezésére 1749-ben rakták le kőből, s a szentélyt ugyanakkor föl is építették. A püspök akkor zálogbirtokos volt Nagykállón. A templom többi részét Kállay József és a család más tagjainak anyagi támogatásával építették fel 1776-ban. A templomot Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték.

41 A fenti adatok alapján az a véleményünk, hogy 40 Voit P., i. m. 230./A minorota templom rajza Szmrecsányi idézett munkájában közölt kép alapján készült. 41 A közölt adatok az EÉELA Szabolcs m. 1779. évi és az 1828. évi canonica visitatiójában találhatók. — Egy másik adatból, amelyet Voit Pál bocsátott rendelkezésemre, a következőket tudjuk meg. „1748. június 6-án a püspök a következőket írja a szepesi kamarának...: Midőn a püspök legutóbb — Imre testvérének Szabolcs vármegye főispánságába való beiktatása alkalmából — Kallóban járt, 1000 forintot meghaladó összeg gyűlt össze arra a célra, hogy Kalló városában kápolnát emeljenek. Most már csak megfelelő telekről kell gondoskodni, ahová a kápolnát felépítsék. Ezért kéri a kamarát, utasítsa a várost, hogy a vármegyeház melletti tágas térségen mielőbb megfelelő helyet jelöljön ki a kápolna számára, hogy amidőn majd a püspök az egyházlátogatási körútjáról Szabolcs vármegyén keresztül hazatérőben lesz, személyesen tehesse le a kápolna alapkövét. (III. kötet. 223—224. oldal Nagykálló Barkóczy: Protocollum Episcopatus Agriensis. EPL A. E. V.—No. 2101/11. NB.) 72