Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Gabler D.: Adatok az itáliai Barbotinos sigillaták kérdéséhez

ugyanerről a területről kerülhetett Pannonhalmára az a csésze is, amely 5. sz. edényünknek csaknem pontos mása, (jelenleg a bencés gyűjteményben) lelőhelye sajnos ismeretlen (5. ábra). Ezek a sigilláták még a barbotindíszes típusok közt is külön csoportot alkotnak, a későbbi, galliai gyártmányokkal hasonlítva össze, lényeges különbségek tűnnek szembe.

2 1. ábra. Barbatinos itáliai sigillata 2. ábra. Itáliai barbatinos sigillata a győri a győri Kálvária temetőből Kálvária temetőből Leggyakrabban a Drag. 35-ös típushoz tartoznak, ezen a formán belül két változatot is elkülöníthetünk; egyiknél a perem ívelten hajlik ki, másiknál vízszintes. Méreteik alapján ismét két csoportra oszthatók, egyikük átmérője 8,3 illetve 9,8, magassága 3,1—3,3 cm közt ingadozik, másikuknál pedig 12,9— 14,1 cm hosszú átmérőt és 4,1—5 cm magasságot mérhetünk. Ez a 35-ös forma Oswald szerint az i. u. első században divatos.

3 Gyakori ezen kívül a Drg. 36-oa típusú tál, amely néha belső oldalán umbószerű kiképzést kapott (pl. 3. sz. edényünk). Ritkaság, s csupán a tessini (Minusio—

Cadra 33. sír Q. S. P. jel2 A galliai gyártmányok peremén többnyire levéldíszek vannak. Keltezésük, műhelyhez kötésük csak a bélyeges daraboknál lehetséges. 3 Oswald, F.

—Pry ce, T. D„ An introduction to the study of terra sigillata (London, 1920) 227. 6