Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Kozák K.: Háromkaréjos barokk kápolnák és templomok

dásút építettek. A háromkaréjos szentély maradványa ma is megtekinthető a jelenlegi szentély alatt (16. ábra). A Rókus-kápolna történetét feldolgozó Schoen Arnold kiemeli annak művészettörténeti jelentőségét — elsősorban lóhere alakú szentélye miatt —, és páratlan emléknek tartja „a töröktől visszahódított egész magyar területen".

22 Véleménye szerint a háromkarélyos szentély a barokk szimbolizmusában gyökerezik. Munkáját csak „vázlatos elbeszélés"-nek tartja, de az eléggé részletes, alapos feldolgozás, amely sok értékes adatot tartalmaz a kápolna történetével foglalkozók részére. Éppen ezért, most csak azokat az adatokat említjük meg, amelyek a jelenlegi vizsgálódás szempontjából fontosak és a kérdést előbbre viszik. Pest város tanácsa az ismételten pusztító pestis megszűnése érdekében fogadalmat tett 1711 tavaszán, hogy a városháza előtt emelt Szentháromság-oszlopnál a Szentháromság vasárnapját megelőző szombaton évenként ájtatosságot tart és böjtöl, s ugyanezt teszi a védőszentekül választott Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália ünnepének vigiliáján is. A két utóbb említett szent tiszteletére kápolnát is kívántak építeni. A kápolna ünnepélyes alapkőletétele még az évben megtörtént — július 27-én —, báró Pfeffershofen János budavári katonai parancsnok jelenlétében.

23 Augusztus 12-én a városi tanács kérésére az esztergomi bíboros érsek, Keresztély Ágost szász herceg búcsút engedélyezett a kápolna részére. Két nappal később, Nusspickher János harangöntőmester két egyházi ruhát ajándékozott a kápolnának. A szerző ezen adatokból azt a következtetést vonja le, hogy a kápolna háromkaréjos szentélye 1711. augusztus 16-ára, Szent Rókus ünnepére — tehát nem egészen három hét alatt — elkészült és azt fel is szentelték. Ezen feltevését alátámasztja még azzal az adattal is, hogy néhány héttel később — szeptember 4-én —, Szent Rozália ünnepén, a szerviták ünnepélyes körmenetet vezettek a városból a kápolnához. A kápolna bővítésére az 1739. évi pestis járvány után következő évben került sor, s az 1741-ben lényegében be is fejeződött. A főhomlokzat kétszer három szobra (lent középen Szent Rozália, oldalt Rókus és Sebestyén, fent az Immaculata, oldalt pedig Nep. Szent János és Szent Borbála), valamint a torony 1757—1765 között készülhettek el. A kápolna alaprajzi elrendezése — a fenti történeti adatokkal egybevetve — igen érdekes (19. ábra). Alapjában véve, hasonló a győri kálvária-kápolnához, csak jóval nagyobb. Ha viszont figyelembe vesszük azt, hogy csak a háromkaréjos szentély épült fel a győrivel csaknem egy időben — három évvel korábban —, akkor már egy egészen más épülettel van dolgunk, amely egyetlen hazai barokk épülettel sem hozható formailag kapcsolatba. A Schoen Arnold által — az ismertetett adatok alapján jogosan — feltételezett, nem egészen három hét kissé rövid időnek tűnik, hogy egy új kápolnát felépítsenek, de még ha Rozália napját tekintenénk a felszentelés dőpontjaként — pedig az említett körmenet azt csaknem kétségtelenül bizonyítja —, az sem lenne túlságosan sok a feltételezett munka maradéktalan elvégzésére. Mindenesetre, további adatokra lenne szükségünk, hogy a felvetődött bizonytalanságokat eloszlassuk. A háromkaréjos 22 Schoen A. A pesti Szent Rókus-kápolna. (Budapest, 1938) (Itt köszönöm meg Schoen Arnoldnak a kápolnával kapcsolatos szíves szóbeli közléseit és a rendelkezésemre bocsátott fényképeket, vázlatrajzot. A dolgozatban közölt — kápolnára vonatkozó — történeti adatokat idézett munkája alapján közlöm.) 23 Pfeffershofen — akkor trencséni várkapitány — tette le az illavai trinitárius templom alapkövét is. 62