Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Sey O.: Adatok a Hanság gerinces állatvilágának ismeretéhez

Myotis myotis (Borkhaus). — Közönséges denevér. Az alkonyati órákban szoktam látni. Hűvös, szeles napokon ritkán repült. 1960. VIII. 10-én a Süttöri éger erdészházának padlásáról 18 darabot gyűjtöttem. Lutra lutra L. — Vidra. Ritka állata a Hanságnak. Csak a nagyobb vizek mentén fordul elő. A Repce és a Kis-Rába környékén két családot ismertem. 1962 nyarán a Rábcából egy példány kézrekerült. Mêles meles L. — Borz. Száraz, magasabban fekvő szálerdőben fordul elő. Lakott tanyáját a Süttöri és a Csíkos égerben találtam. Mustela erminea L. — Hermelin. 1962 telén egy példányt gyűjtöttem egyik ágkupac mellett. Mustela nivalis L. — Közönséges menyét. A sűrű növényzet miatt ritkán kerül a szem elé. 1962 nyarán több egyedét láttam a kaszálókon. Putoris putoris L. — Görény. Egy alkalommal figyeltem meg, amint a boldogasszonyi éger egyik tisztásán levő hatalmas farakás alá befutott. Vulpes vulpes L. — Közönséges róka. Számos család él az égererdő szárazabb részeiben. Ilyen helyeken tanyájuk közismert. Citellus citellus (L). — Ürge. A Hanság keleti medencéjében a száraz kaszálókkal és legelőkkel határos mezőgazdasági területek szomszédságában gyakori. 1960 nyarán több példányt láttam a réten való tartózkodásom alatt. Micromys minutus pratensis Ocskay. — Törpe egér. Fészkére gyakran ráakadtam, amelyet a folyók partját kísérő magas fűben épít. (23. ábra). Apodemus sylvaticus sylvaticus (L). — Erdei egér. Egy elhullott példányt találtam 1961 nyarán. Fiber zibethicus L. — Fakó pézsmapocok. A Hanság gyakori rágcsálója. Nem épít várat, hanem a partoldalba fúrt lyukban él. A Hanság vizeiből évente több ezer kerül begyűjtésre. Evotomys glareolus glareolus (Schreber). — Erdei pocok. Közönséges rágcsáló szinte a Hanság egész területén. Sátrainkba nagyon gyorsan beköltöztek. Arvicola scherman (Shaw). — Dél-európai kőszapocok. Gyakran bekerülnek a pézsmagyűjtők varsáiba. A Hanságban mindkét színváltozat előfordul. Sus crofa L. — Vaddisznó. Kisebb-nagyobb számmal állandóan megtalálható. 1945 előtt több alkalommal történt kísérlet az elszaporítására. Feltehető, hogy a köztük fellépő epidémia következtében pusztultak ki. Ujabb elszaporodásuk 1952-től kezdődött és jelenleg 80—100-ra tehető a számuk. Téli időszakban, mivel a hansági erdők kupacsos termésű növényekben szegények, táplálékukat főleg a talajban levő bioticus anyagok képezik. Több alkalommal láttam néhány egyedből álló csoportjukat. Cervus elaphus hippelaphus Erxl. — Közép-európai gímszarvas. Állományuk a területhez viszonyítva kicsi. A helyes vadgazdálkodás követ375