Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról
kedők hatalmas raktáraikat megtömték gabonával, s ezen túlmenően már jóelőre lekötötték az alföldi parasztok következő évi gabonatermését is. Élénk figyelemmel kísérték a Vaterland című helyi újság tudósításait, amelyek a Rajna-vidék, Poroszország, Lengyelország, Nápoly, Szicília, Anglia és Galícia piacairól és a várható terméseredményekről számoltak be, s ha aszályos esztendőre volt kilátás, a gabonaárakat már tavasszal emelni kezdték. A Győrött átmenő gabonakereskedelem méreteire jellemző, hogy 1840-ben 35 győri hajótulajdonos hajói közel 2 és félmillió pozsonyi mérőt, vidéki hajókon pedig 3 millió mérőt szállítottak a városba. 1846-ban tudunk olyan győri kereskedőről, aki egymaga évi 100 ezer mérő gabona felvásárlásáról, szállításáról és eladásáról gondoskodott. (Egy pozsonyi mérő 62,5 1.) A gabonakereskedés mellett a leghasznothajtóbb foglalkozásnak a sertésés marhakereskeidés bizonyult. Az állatkereskedelem Győrött már jóval kevesebb kézben összpontosult, mint a gabonakereskedelem. A 15 győri sertés- és marhakereskedő évente több tízezer sertést és marhát szállított a bécsi vásárra. A győri lóvásárok messze földön híresek voltak s itt találkoztak sok ország lókereskedői. A gabona- és állatkereskedelem tehát a 19. század közepén — egy hosszas fejlődési folyamat eredményeként — virágkorát élte. A győri gabonakereskedők érdekeik védelmére már 1845-ben szövetkeztek s a víziszállítás okoztak károk kölcsönös megtérítésére Kölcsönös Biztosító Egyletet hoztak létre. Már az alakulás évében több mint 10 millió forint értékű gabonát biztosítottak az egyletnél. 1846-ban a győri kereskedők már egy magyar hajózási részvénytársaság létrehozását tűzték ki célul, s nem kis büszkélkedéssel jelentették ki, hogy Győr városában van annyi tőkepénzes, hogy a szükséges öszszeget már az első összejövetelkor előjegyezzék. A részvényjegyzés nagy lenlülettel meg is indult, de a hasonló pesti kezdeményezés hírére a győri társaság feloszlott. Említésre érdemes, hogy a győri gabona- és állatkereskedők nem mutattak különlegesebb érdeklődést az 1844-ben „némely győri kalmár urak sürgetésére" létrehozott s egy-két év alatt nagyforgalmúvá fejlődött helybeli takarékpénztár iránt. (A takarékpénztár bevétele az 1845. évi 430 000 forintról 1847-ben már 995 000 forintra emelkedett.) Ez kifejezésre jutott abban is, hogy a 27 tagú igazgatóválasztmányban a 12 kalmár, 4 iparos, 5 városi tisztviselő stb. mellett mindössze 1 gabonakereskedőt találhatunk. A gabona- és állatkereskedők — feltehetően — pénzkészleteiket bécsi bankházakban helyezték el. A mintegy 60 gabona- és állatkereskedő a város legmódosabb polgárai közé tartozott, akiknek a helyi sajtó méltán vetette szemére, hogy a többi polgároktól elkülönülve, városi arisztokráciát alkottak. A galbona- és állatkereskedőkön kívül a 19. század közepén még több mint 200 kalmár és egyéb kereskedő élt a városban, akik közül nem egy mellékesen szintén foglalkozott gabona- vagy állatkereskedéssel. Az erős kereskedelmi tőke az ipari tőke sorvadását vonta maga után. A városban csak a mezőgazdasági termékeket feldolgozó gyárak (ecet, pálinka, gőzmalom) bizonyultak életképeseknek, de az 1845-ben idegen tőkebefektetéssel épült, 12 lóerős gőzgéppel felszerelt és 68 munkást foglalkoztató Hoffmann és Leuschner-féle posztógyár még a szabadságharc előtt csődbejutott. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Győr ebben az időben iparilag jelentéktelen város lett volna, mert régtől fogva híres céhes ipara volt s kedvező földrajzi helyzeténél fogva piacot is tudott biztosítani a kézműipar termékei számára. Ez nemcsak az iparosok viszonylag magas számában (1846-ban 293
