Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról
püspökségnek a somogyi tizedekre vonatkozó vitája tette aktuálissá — mely vitát aztán a pápa intézkedésére összeült bizottság barátságos megegyezéssel intézett el 1103-ban. A bizottság elnöke Szerafin esztergomi érsek, tagjai Ugolin kalocsai, Szixtus váradi püspök és „Ardoinus Jauriensis episcopus" voltak. Az említett tényeket és eseményeket figyelembe véve láthatjuk, hogy Hantvik püspöksége alatt Győr a magyar politikai és kulturális életnek egyik legfontosabb központja volt. Csak sajnálhatjuk, hogy Hartvik műveltségének és működésének győri környezetére (a káptalanra, a káptalani iskolára, irodalmi és vallási-erkölcsi életére) való kisugárzását adatok hiányában nem követhetjük nyomon. Hasonlóképpen vagyunk azonban azokkal a győri püspökökkel is, akik mar a XII. és a XIII. században a párizsi egyetem neveltjei voltak, mint Mikud (1176—87), Péter (1205—17), a mohi csatában elesett Gergely. De Győr kulturális élete szempontjából az is sokat mondó adat, hogy a káptalan tagjai közül is már az Árpád-korban harmincan viselték az egyetemi végzettséget jelentő „magister" címet. 5 Az, hogy Győr mily sokat köszönhet püspökségének s egyházi intézményeinek (a káptalannak, a ferences és domonkos kolostornak), látható román székesegyházából, a gótikus Hédervári s Dóczy-kápoinájából, a hiteleshelyi levéltárából is. Természetes, hogy ezeknek a kulturális „felépítmény"-éknek megvoltak a maguk gazdasági-társadalmi alapjai. Meg kell állapítani, hogy a közeli és távolabbi környék kézművesei és jobbágyai minő szolgálatokkal és szolgáltatásokkal tartották fenn ezt az egyházi központot s milyen harcok alakultak ki a szembenálló osztályok között — mint ahogyan ezt eléggé világosan látjuk a közeli Pannonhalma esetében a Szt. László-kori Inventariurnból és a tatárjárás előtti években készült Albeus-féle összeírásból. Befejezésül megemlítjük, hogy a székesegyház és a káptalan történetét részletesen ismertette Bedy Vince különálló kötetekben — a mostani püspöki levéltáros, Erőss István pedig nagy szorgalommal és gondos körültekintéssel dolgozta ki a püspökség középkori történetét, melyben Győr természetszerűleg központi helyet foglal el. Kozák Károly Lengyel Alfréd referátumának abból a megállapításából indult ki, hogy a középkori Győr kérdései csak régészek feladatául elsősorban az eddigi (csak részben publikált) régészeti kutatások eredményeinek közreadását, ezek figyelembevételével a város belterületének régészeti réteg- és szintviszonyainak tisztázását tűzte ki. Ez a munka olyan fontos kérdésekre is választ adhatna, mint a Káptalan-domb avar időkben játszott szerepe vagy a Váczy Péter által felvetett Kálvária-dombi település. A várostörténeti kutatásokba kellene beágyazni a Püspökvár lakótornyának (a felszólaló és Uzsoki András által végzett és évkönyvünk 1961. évf. 33—54. és 1962. évf. 53—64. lapjain publikált) ásatása során nyert és a feltárás folytatása során még remélhető eredményeket is. Ezt a munkát a Göcseji I. által javasolt geológiai kutatásokkal is össze kellene kötni. Szükséges azonban a levéltárosok bekapcsolódása is, hogy a középkori Győr városára vonatkozólag a különböző levéltárban rendelkezésre álló adatok is hozzáférhetővé váljanak. Granasztói György gimn. tanár (Győr) az alaprajzkutatással és a város alaprajzának kérdésével foglalkozva megállapította, hogy a győri alaprajzot 5 Eröss I., Vigília, (1961) 726. 268
