Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról

alnádoré, aki a panaszra tanácsot küldött, intve a győrieket, hogy a haza akkori veszélyes helyzetében a győri őrség jogtalan tetteit nézzék el. A 17. században a főkapitány mindig előkelő tábornoki rangban levő, de mindig német főtiszt, aki gyakran a katonai ranglétra legmagasabb fokára emelkedett. Ez a magyarságnak sokat emlegetett sérelme volt, amit az országgyűléseken is felpanaszoltak. Hiába. Az 1608. évi 11. tc.-ben csupán annyit értek el, hogy Győrött alkapitányok legyenek és a győri főkapitány az ország törvényei alatt álljon és királyi felség után a nádortól függjön. De ez utóbbi pont csak írott malaszt maradt, a győri főkapitány sohasem a magyar törvényekhez, hanem mindig Bécshez igazodott. A győri vioegenerálist az egykorú magyar szólás „győri király képnek" nevezte. Komoly pénzügyi és gazdasági oka volt annak, hogy Bécs magyar embert megtűrt a vicegenerális tisztében. Bécsnek sohasem volt a magyar végvárak fizetésére pénze. A végvárak helyőrsége állandóan panaszkodott. Ezért a vicegenerális személyét azokból a katonaságra, vezéri szerepre termett nagybirtokos nemesekből válogatták, akiknek birtokai a győri vár közelében feküdtek és így szorult helyzetben, mikor a kincstár üres volt, a magukéból segíthettek a sokszor ínséges helyőrségen. Persze az így felgyülemlett zsoldhátralékot a királyon mindig megvették, rendesen valamelyik zálogosbirtok haszonbérbe vételével, vagy éppen új birtokadomány megszerzésével. A várnak magyar és német katonasága volt. Ezek létszáma 2000—3500 körül ingadozott. A német, az idegen sokkal több volt közöttük. Ügylátszik a megbízhatatlan magyar katonaságot nem szívesen tűrték a féltett végvárakban. A kétféle katonaság között különbséget tettek a zsoldban is. A magyart roszszabbul fizették, csak 10 hónapi zsoldot kapott. Abból is csak 6 hónapit készpénzben, a többit posztóban. Hogy megélhessen, szolgalatán kívül kénytelen volt ipart űzni, vagy éppen gazdálkodni. Az azonban már természetes volt, hogy ezek a katonák, noha polgári foglalkozást is űztek, sem a várost, sem a céheket maguk felett hatóságoknak el nem ismerték és így adót sem fizettek. A katonasághoz kapcsolódott egy olyan polgári elem is, amely éppen úgy idegen test volt a város lakosságában, mint a katonaság. A főkapitányok a katonaviselt, elbocsátott harcosokat továbbra is a maguk hatásköre alatt tartották és ide sorolták azokat a javarészben német iparosokat és kereskedőket is, akiket a háborús idők konjunktúrája vonzott a városba. Ezek a német seregbíró, a soltész hatásköre alá tartoztak, a városi hatóságot nem ismerték el és a városi terhek viselésében sem akartak részt venni. A győriek regement alattvalóknak nevezték őket és miattuk állandó súrlódásaik voltak a főkapitánnyal. Az 1625. évi 18. te. számukat 24-ben állapította meg, de ezt a számot mindig sokszorosan túllépték. A főkapitányok a maguk népét minden módon megvédték és a polgári kötelezettségek alól való elhúzódását tőlük telhetően támogatták. De ugyanakkor a főkapitány és a helyőrség tisztjei okkal, vagy ok nélkül, az erősebb jogán minden kínálkozó alkalommal beleavatkoztak a város polgárságának életébe és maguknak olyan jogokat is követeltek, melyek kizárólag a város polgárságát, vagy éppen a földesúr székeskáptalant illették. Szabályrendeletet alkottak, adót szedtek, céheket alapítottak, számukra szabályzatokat bocsátottak ki, maguknak követelték az ingatlan eladások alkalmával felvett jegyzőkönyvek kiállítását és azok díját is. Beleszóltak a polgárok életébe és legelemibb jogaikat is megsértették. Volt is miatta per, sok huzavona, foglalkozott vele még az országgyűlés is, de a végső fokon a győri polgár ritkán kapott elégtételt. * 260