Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Fügedi E.: Jelentés a II. várostörténeti konferenciáról
A lakosság alkotó elemeiben a várjobbágyok, várszolgák, földművelő parasztok, háziipart űzők, kereskedők egyaránt fellelhetők. — Az árucsere élénkülésével, a foglalkozási ágak differenciálódásával, a piacra való termelés kibontakozásával azután — az említett kategóriák közül — a városalakító kézműves és kereskedő elem vette át a vezetőszerepet. V. István politikai és stratégiai elgondolások alapján 1271-ben adott kiváltságlevelet Győr népének. Ez közjogi tekintetben a szabad királyi városok sorába való emelést, társadalmi vonatkozásban — relatíve — a jogegyenlőséget (beleértve a hospes-ek rétegét is), gazdasági téren pedig a kedvezmények egész sorát (vámmentesség, vásártartás, árumegállítási jog) jelentette. Győr ennek a privilégiumnak a birtokában, főleg a nyugati piacokkal való összeköttetései révén jelentős fejlődésnek indult, bár a történelem eseményei gyakran megzavarták a felfelé ívelő tendencia irányvonalát. Az ismételt erődítési munkálatok szerencsére tudtak annyit eredményezni, hogy a vár hadműveleti szempontból viszonylag ellenállóképessé vált. — Az Anjouk gazdasági politikája igen előnyösen hatott a város egész vérkeringésére, de a Zsigmond által foganatosított intézkedések bizonyos fokig háttérbe szorították a fejlődő Győr gazdasági szerepét. — A 15. század közepe táján — a trónviszályok kapcsán — a város Frigyes német császár birtokába jutott, majd 1447-ben (a regedéi szerződés értelmében) a váltságdíj lefizetése után teljesen a püspökség, illetve a győri káptalan földesúri hatalma alá került. A Civitas Jauryana ennek folytán lesüllyedt az oppidumok szintjére s ezen a tényen Mátyás király támogató készsége sem tudott lényegében segíteni. A 16. század már első harmadában előre vetíti a fenyegető török veszedelem árnyékát. A menekülő Lamberg Kristóf várkapitány 1529-ben az ellenség szeme láttára gyújtatja fel a várat, melynek helyreállítása és korszerű átépítése — főleg Buda elestét követően — mind nagyobb gondot okozott. A Habsburg-birodalom keleti végvárát évtizedeken át erősítgették, a falai mögött viszont, a különféle zsoldosok és egyéb hadinépek zaklatásai, a törökök állandó portyázásai következtében megváltozott az élet, alábbhanyatlott a lakosság termelő kedve, gazdasági vitalitása. — Az 1594-ben — Hardegg árulása folytán — bekövetkezett török megszállás azután alapjában rendítette meg a várost. Közel négy esztendős tartama alatt szinte megbénult minden s bár Pálffy Miklós bravúros hőstette nyomán 1598-ban megnyílt az út az újjáéledés felé, ismét igen hosszú időre volt szükség, míg a város vissza tudta szerezni elvesztett gazdasági pozícióját és országos tekintélyét. Győr megye és város első átfogó méretű monográfiája 1874-ben jelent meg Budapesten, Fehér Ipoly pannonhalmi bencés tanár szerkesztésében. A historikus tárgyú fejezetek kidolgozásában főleg Méry Etel régész és Matusek Antal történetkutató szorgoskodott, de a vaskos kötet a város középkori kialakulásával, a honfoglalás és a török megszállás közti évszázadok eseményeivel csak nagyon futólagosan (kb. 25 oldal terjedelemben) foglalkozik. A mű megírásánál inkább a megyei szempontok érvényesültek, a székhelyre vonatkozó adatfelsorolások a győri várral kapcsolatosan valamivel részletesebbek, de a várostörténetet illetően inkább az esemény-naptár szintjén mozognak. A forrás-felhasználások túlnyomórészt Horváth Mihály „Magyarország története" c. munkájára, Fejér György „Codex Diplomaticus"-ára és Ráth Károly (volt várm. levéltáros) jegyzeteire támaszkodnak. Az adalékok helyenkint értékesek, bár a hivatkozások néhány esetben pontatlanok, hiányosak, általában ellenőrzésre szorulnak. — A kötet figyelembe vételét a feldolgozó munka annak 251
