Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Dávid L.: A népi demokratikus forradalom Győr-Moson megyében 1945–1948
tartásának. Nem lett volna hű önmagához, ha nem a kommunisták elleni támadással foglalkozik ezután: „Ha valaki úgy érzi, hogy ennek a választásnak a révén nem tudja megtartani azokat a hatalmi pozíciókat, amelyeket választás nélkül szerzett meg (!) magának, akkor vonja le a tanulságokat és tegyen úgy, mint mi tettük, amikor nehéz idők következtek ránk 1920-ban." 121 A kommunisták nem megszerezték a hatalmi pozíciókat, hanem a népi tömegek bízták meg őket. Mi történt 1920-ban? Az 1920-as választást a fehérterror tobzódása előzte meg. Ez érintette a szociáldemokrata pártot is. „Én nem ismerek különbséget abban, hogy valaki nem kommunistának, hanem szociáldemokratának vallja magát — mondotta Rubinek Gyula —, mert aki ma ez, az holnap bolsevista. ... De benne vagyunk a dolgokban és ezen nekünk túl kell esni. Akkor kezdődik azután a mainál is nagyobb takarítás." 122 / a A Népszava vezércikkben írta a sorozatos üldözés után (1920. I. 2.): „ ... a mi részünkről, de az ő részükről is úgyszólván kizárja a további együttműködést. Amit a két kiváló államférfiú (Huszár K., és Rubinek Gy. !) a mi pártunkról mondott, az — magyarán szólva — kitessékelés. Pártunk eddig csodálatos türelemmel várta a koncentráció tárgyi feltételeinek — vagy legalább azok egyik-másikának — teljesülését és hiába várta. Azt kell hinnünk, hogy a mi végtelennek tetsző türelmünk a többi pártok számításába nem illik bele, ezért adták most érthető, sőt félre nem érthető módon tudomásunkra, hogy: kívül tágasabb!" 122 / b Így történt, és erre hivatkozott Peyer. Kossá István képviselőjelölt a kommunista párt választási nagygyűlésén (25. ábra) 123 lerántotta a leplet Peyerről, s felsorolta több évtizedes árulásának bűneit: a paktumot, a bányászokra leadatott sortüzeit, a meggazdagodásának forrásait stb-t. Peyer erre úri módon válaszolt: „Nem tartom ugyan Kossát olyan fontos személynek, hogy vele foglalkozni kellene, de miután választás van, mégis felelek." 124 A pécsi sortűzre nem akart emlékezni, a salgótarjáni vérengzést elfelejtette megemlíteni. Pedig csak a polgári lapoknak (1919-ben) adott nyilatkozatát kellett volna elővennie, melyben a következőket mondta: „Sajnálatos dolog, hogy éppen engem neveznek el kommunistának, pedig amikor Salgótarjánban letörtem a bolsevik zendülést a Károlyi-kormány alatt és a nép közé lövettem, akkor Salgótarjáni Haynau címmel tüntettek ki Kun Béláék." 125 A kommunista párt győri lapja, a Dunántúli Szabad Nép foglalkozott a peyerista politikával, és rámutatott győri híveinek, szálláscsinálóinak áruló terveire: „Nyilvánvaló, ami 25 éven át nem volt titok, hogy Peyer Károly a reakció legfőbb támasza és a demokrácia legtudatosabb ellensége. Ezek után nem kell csodálkozni azon, hogy olyan külön programmal jelentkezik, amelyre csak a reakció szavazatát fogja elnyerni. Külön program, amelyben nyíltan kifejti, hogy a demokrácia minden eddigi eredményeit szeretné megsemmisíteni." 126 A győri reformista szociáldemokrata vezetőség „... jónak látta megmutatni 121 Uo. 122 a Nemes D., Az ellenforradalom története Magyarországon 1919—1921 (Bpest, 1962) 181. ! 122 b Népszava 1920. jan. 2. (vezércikk). 123 XJM helytörténeti raktár 54.478.6. lsz. 124 GyM I. évf. 44. sz. 125 Pesti Napló 1919. dec. 12-i sz. 126 DSzN I. évf. 72 sz. 238
