Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben

téséből tudjuk, hogy a ravazdiak nem várták meg a vizsgálatot, hanem az uradalmi pagonyokat erőszakkal pusztítani kezdték és az uradalmi tiszteket erőszakkal fenyegették meg. Ugyanez a szűkszavú jelentés elmondja azt is, hogy mivel a főszolgabíró útján nem sikerült a parasztokat lecsendesíteni, az alispán egy század katonával és egy század nemzetőrrel maga vonult ki a községbe, ahol a parasztok „látszólag meggy őzettetve" elismerték eljárásuk helytelenségét.

58 A naplóírótól, aki mint nemzetőr maga is jelen volt a kirendelt karhatalomban, érdekes és részletes leírást kapunk a történtekről. Május 3-án érkezett meg az alispánhoz az urasági hivatalnoktól a feljelentés, amely a parasztok ellen bírósági vizsgálatot sürgetett. Az alispán Sövényházán volt s este hazaérkezte után rögtön 100 ember kirendelését kérte a helyőrség parancsnokától, aki azt válaszolta, hogy a katonaság csak a nemzeti őrsereggel együtt vonulhat ki. Ezért Baloghnak a városbíróhoz kellett fordulnia, hogy a nemzetőrség is résztvehessen az akcióban. Másnap reggel 4 és 6 óra között az időközben megírt cédulákkal 40 nemzetőrt hívtak be a kivonulásra, közölvén velük a kivonulás célját is. 6 óra körül már mintegy százan gyülekeztek a tanácsház előtt s számuk az indulásig kétszázra növekedett. 40 előfogatos kocsi állt a nagy kaszárnya előtt, hogy az egész expedíció Ravazdra történő szállításáról gondoskodjék. A 120 emberből álló katonai századon kívül még 82 nemzetőr fért fel a kocsikra, s a többiek hely hiján kénytelenek voltak otthon maradni. Pontosan 7 órakor indult el az expedíció, élén Balogh alispánnal, Bay főszolgabíróval és más megyei hivatalnokokkal. Kilenc óra körül érkeztek meg Ravazdra s az alispán és a megyei emberek bemetek a faluba, a fegyveres nép pedig a falu előtt sorakozott fel, de negyed óra múlva ők is parancsot kaptak a bevonulásra. A nemzetőrséget Preng kapitány vezényelte, aki mellett adjutánsként ott volt Purgly Sándor is. Amikor a faluba bevonultak, a megrettent parasztok már az erdőkkel borított hegyekbe menekültek. Az asszonyok és a gyermekek azonban visszamaradtak s házaik ajtajában álldogálva várták a fejleményeket. Balogh a tanácsháza elé hivatta az elmenekülteket, hogy a szükséges közléseket megtehesse. Ezek fél óra múlva nagyobbrészt vissza is tértek a faluba s csendben meghallgatták az alispán beszédét. Azután ők is előadták panaszaikat az uraság ellen, majd jóindulatot és elnézést kértek kihágásukért és kérték az eljárás megszüntetését, amely bűnöst és ártatlant egyaránt sújtana. Az alispán Bay főszolgabírót bízta meg az ügy kivizsgálásával. Mindez az ispán házának udvarán történt s még a naplóírónak is feltűnt, hogy míg az alispán polgártársaknak szólította a parasztokat, az ispán csak a kendtek és a parasztság megszólítást használta.

59 A május 8-i megyei közgyűlésen a vidéki nemesség szép számmal jelent meg, s a nem nemes falvakból is eljöttek a bírák és a jegyzők. Az ülést leköszönésével Balogh Kornél nyitotta meg. A jelenlevő nemesek és a falvak képviselőinek jelentős része azonban — akik előtt az alispán nagy népszerűségnek örvendett — tiltakoztak a lemondás ellen s azt kiáltozták: „Éljen Balogh első alispán urunk!" A hangulat mindenesetre váratlanul érte az ellenzéket s nehogy tervük hajótörést szenvedjen, a szavazást másnapra halasztották. És jól számítottak. A szegény nemesek ugyanis nagyobbrészt még aznap hazamentek s másnap már az ellenzék uralta a közgyűlést. Voltaképpen tehát — a napló58 Ember Gy., Iratok az 1848-i magyarországi parasztmozgalmak történetéhez. (Budapest, 1951) 9. 59 Cap. Cth. XI. N. 995. D. 1848. máj. 3—4. 167