Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Balázs P.: Egy győri német polgár 1848/49-ben
az ifjak 3 színű zászlót vittek, amelyen az „Éljen a szabadság" felirat díszlett. Két jurista verte a dobot. Az őrségből bevont legénység összevegyült a diákokkal s felállt a bal oldalon, míg az akadémiai csapat alkotta a jobb oldalt. Az ünnepélyes percekben éppen megjelenő magisztrátus nevében Steffanits városbíró tartott beszédet, amelyben köszönetét fejezte ki azért, hogy szolgálatukkal fenntartották a rendet s ha szükség lesz rá, újra ezt fogják tenni. Azután a magisztrátus tagjai a másik csapathoz mentek, ahol ugyanez a szónoklat hangzott el s erre Karvassy professzor nagyon szép beszéddel válaszolt. 20 Március 30-án az a hír terjedt el, hogy a király az országgyűlés előterjesztéseit nem fogja ratifikálni és hogy Metternich kormánya újra hatalomra jut. A hírre a konzervatívok ismét magasabban hordták fejüket. Este 6 órakor a közcsendre ügyelő választmány ülést tartott. Felolvasták a híreket s elhatározták, hogy minden honorácior (akik eddig önként léphettek be a nemzetőrségbe), minden polgár, aki nem volt tagja a polgárőrségnek s végül az akadémiai ifjúság másnap reggel szemlére vonuljon ki. Fegyvert a 19. Schwarzenberg gyalogos katonaságtól akartak szerezni. Hogy Pesttel és Pozsonnyal teljesen összhangban cselekedhessenek, 2—2 személynek az említett városokba való küldését határozták el. A választás Purgly Sándorra, Hinár Jánosra, Lukács Sándorra és Keresztesy Ambrusra esett, akik mellé kísérőül adták még Vas Gerebent is. A naplóíró nem mulasztotta el, hogy megjegyzést ne fűzzön a történtekhez: A legszebb ebben a dologban az volt, hogy ezek az emberek magukat proponálták és senki sem mert ellentmondani. Az előterjesztést Keresztesy tette, megnevezvén Purglyt és Lukácsot, majd saját magát. Itt is áll a közmondás: Aki hallgat, beleegyezni látszik. 21 Még ugyanezen a napon ismét megkezdték a városban az őrködést. Az őrségnek egyharmada polgárőr, egyharmada nemzetőr, egyharmada diák volt. 22 Április elsején dél felé az utasok végre azt a hírt hozták, hogy a király az országgyűlés követeléseit teljesítette. Ennek örömére délután 2 órakor népgyűlést tartottak a Főtéren. Ezen Lukács felolvasta a pozsonyi híreket, majd beszédet mondott, amelyben mindenért Lajos főherceg nyakasságát mondta bűnösnek. Ezért a főherceg egy odahozott arcképét széttörték és nagy zajongás között a levegőbe dobálták. 23 3 óra körül összesereglett a téren a nemzeti őrsereg, hogy gyakorlatozni vonuljon. Egy megyei tisztviselő vagy bíró mellett egy csizmadia állt, egy diák mellett egy őszes szakállú 60 év körüli férfi, azután egy akadémiai tanár s az élen egy fiatalember vezényelt. Minden bizonnyal szokatlan látvány volt ez a győri patrícius családok tagjainak. Este 7 órakor megkondultak a város harangjai és megdördültek a bástyák ágyúi is. A Főtéren 6—8 ezer ember gyűlt össze s mintegy 100 fáklyát gyújtottak meg. A kávéház előtt az akadémiai csapat állott kivont karddal a kezében. Ekkor Lukács felállt egy asztalra s beszédet mondott az összegyűlt népnek. A naplóíró rosszmájú megjegyzése szerint ez a beszéd is örök variálása volt a régi dalnak és ismétlése a plakátokon ismertetett eredményeknek, keverve a „Szabadság, egyenlőség és testvériség" szólamaival. Végül Lukács felhívta a 20 Cap. Cth. XI. N. 995. B. 1848. márc. 25. 21 Uo. 1848. márc. 30. 22 Uo. 1848. márc. 31. 23 Lajos főherceg (1784—1864) Feren császár öccse volt. Magas katonai méltóságokat viselt és tagja volt az államtanácsnak. 157