Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)
Gabler D.: Adatok az itáliai Barbotinos sigillaták kérdéséhez
találtak barbotindíszes árut. A madranoi temetőben is jelentkezett ilyen csésze, 28 feltételezésünk szerint a Vespasianus—Traianus kori szárnyon. 29 Nagyjából tehát a póvidéki tálakkal egyidősek e készítmények, talán kicsit később kezdik gyártásukat (Vespasianus, Nero érmek), de műhelyük még Domitianus korában is üzemben lehetett. (Madranoban már hiányzik az L • M • V bélyeges sigilláta, de a Q • S • P és a barbotinos edény még megtalálható.) E keltezést támogatják a Drg. 46-os típuson jelentkező bélyegek is (Q-S-P és Q-S-S), bár nem feltételezzük, hogy valamennyi barbotindíszes csupán e mesterekhez köthető. Pannóniai forgalmukra az aquincumi közfürdő laconicumának szemétgödrében talált darab ad tájékoztatást, ahol la graufesenque-i és heiligenbergi áruval együtt találták. 30 Feltételezhető, hogy a kereskedelemben Domitianus esetleg Traianus koráig forogtak. Ennek eldöntése több hiteles ásatást kívánna, sajnos azonban a provinciai anyag javarésze szórványként került múzeumainkba. (A nagy carnuntumi feltárásokból mindössze egy Drag. 36-os tálat közölt U. Trinks. Ez a példány az R. XIII-ban került felszínre. 31 ) A barbotindíszes csészék Észak-Itáliában, ahol feltételezhetően műhelyük volt, jóformán ismeretlenek, s bár a publikációk hiánya megnehezíti fontos következtetéseink levonását, mégis fel kell vetnünk annak lehetőségét, hogy a hasonló kerámiával együtt a sigilláták is kizárólag exportra készültek. 32 A tessini területeken kívül nagyobb mennyiségben csak Noricumban és Pannoniában terjedtek el, Galliában és Germániában az első század második felében már a provinciális gyártmányok forogtak. Noricumban Salzburg, 33 Lauriacum 34 , Ovilava 35 és Virunum 36 a fontosabb lelőhelyek. Provinciánkban elsősorban az Itáliával közvetlen kapcsolatot biztosító borostyánkőút fontos állomáshelyei kapnak ebből az áruból; sok példányt ismerünk Savariából, 37 de van Carnuntumban 38 , Scarbantiában 39 és Stridóban. 40 Az itáliai követlen összeköttetésnek köszönhette Arrabona is a már ismertetett készítményeket. Több ismeretes a limesmenti korai táborok, települések leletanyagából is. 28 Fransioli 74. 29 Fransioli i. m. 74. A szerző 90—120-as keltezésével nem értünk egyet. A hiteles leletek közt nincs sem Q-S'P sem Q-S'S jelzésű sigilláta csak a szórványban. A temető két részre tagolódik. 5, 6, 7 sz. sírok azonos tájolása, egymásmellettisége eltér az 1—4. sírok rendszertelenebb, távolabbfekvő csoportjától. 1—4 sírokban Traianus, Antoninus Pius, Faustina és Commodus érmek, 5—7 sírokban Vespasianus, Titus és Traianus pénzei kerültek elő. Q:S:P edény a temetőnek ezen szárnyán volt. 30 Póczy K., AÉ (1952) 59. 3.1 Trinks, U., Carnuntum Jahrbuch 5 (1959) 45. 32 A kerámiával kapcsolatban Bónis É. veti fel ennek lehetőségét ld: Bonis i. m. 19. 33 Narobe. Alex u. F., Jahreshefte des österreichischen Archäologischen Institut 26 (1930) 194. 34 Karnitsch, P., Die verzierte Sigillaten von Lauriacum. 65. 35 Karnitsch, P., Die Reliefsigillaten von Ovilava 1.10. 36 Wiesinger, F., Carinthia I. (1942) 14. típus. 37 Savaria Múzeum Szombathely lsz. 54.38.49—54.38.53., 54.38.55—54.38.63., 54.39 2—54.39—4., 54.39.8. Fenti példányok kivétel nélkül a Romkertben kerültek elő. A savariai anyagban még a következő barbotinos itáliai gyártmányokat találtuk: 54.20.9., 54.57.79., 54.57.90., 54.57.80., 54.57.89. 54.20.9., 54.3.19., 54.57.78, 38 Trinks, U., Carnuntum Jahrbuch 5. (1959) 45. 39 Liszt Ferenc Múzeum Sopron 55.184.78., 55.184.77. 40 Bónis É., Folia Archaeológia 14 (1962) 23—34. 13
