Arrabona - Múzeumi közlemények 6. (Győr, 1964)

Katona I.: Adalékok a nyugatmagyarországi anabaptisták történetéhez

— Esterházy László, Miklós nádor fia, aki 1652-ben a vezekényi csatában elesett, már lehetővé teszi birtokain az anabaptisták letelepedését és működését. Esterházy László, a legidősebb Esterházy-fivér, István váratlan halála miatt a majorátus várományosa. Míg apja, Miklós nádor a nyugatmagyarországi uradalmakat irányítja, ő a család semptei uradalmát vezeti. Felesége, Eleonóra, Batthyány leány, s így nemcsak a felvidéki habánokkal lehetett kapcsolata, hanem a nyugatmagyarországiakkal is. A semptei uradalomban levő Farkashidán már 1624^ben és 1626-ban is találkozunk új keresztényekkel egy malom és egy puszta megszerzésével kapcsolatban.

12 Mint az adatokból kiderül, a farkashidai anabaptisták sem mentesek a jobbágyokra kötelező cenzus-fizetés alól.

13 A családi levéltár egyik adata szerint a farkashidai anabaptisták 1647-ben már jobbágytelket is vásárolhattak.

14 A nádor legidősebb fia 1641-ben hal meg. Esterházy Lászlóhoz hasonlóan ő sem Nyugat-Magyarországon, hanem a család későbbi, pápai-tatai ágának székhelyein: Pápán és Semptén tevékenykedett. Felesége, Erzsébet Thurzó leány volt, így kapcsolatai elsősorban a Felvidéken alakultak ki, ahol ekkor már nemcsak Pozsony, Trencsény, hanem Nyitra megyében is éltek újkeresztények. Az 1601. évi Nyitra megyei adólajstromok adatai szerint az anabaptisták a nemesekhez és zsidókhoz hasonlóan taksát fizettek.

15 Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a semptei uradalomtól nem messze fekvő Nagyiévárdon, Szobotisten, Berencsen, Csejtén és Éléskőn már ebben az időben virágzó új keresztény közösségeket találunk. Az eddigi adatokból is kitűnik, hogy a soproni jezsuiták fellépése 1641-ben, elsősorban a város és a megye területén levő újkeresztények, vagy anabaptisták ellen irányult, akik különösen az Esterházyak birtokain tevékenykedtek. Krisztinkovich Béla a soproni és Sopron környéki habán emlékekről írt tanulmányában

16 az Esterházyak Sopron megyei birtokain élő habánok produktumaként említ egy 1641-es évszámú, albarelló-formájú kupát. Az elmondottak alapján és a kupán levő fraknói vár-ábrázolásból nyilvánvalónak látszik, hogy Esterházy Mklós nádornak készülhetett. Az Esterházyaknak a felszabadulás előtt több uradalmuk is volt Sopron környékén. Ezeket a XVIII. században a Wesselényi-féle összesküvésben való részvétele miatt kivégzett Nádasdy Ferenc halála után, 1681^ben kapja adományul Esterházy Pál (1635—1713). A fraknói, lándzséri, lakompaki és a kismartoni uradalom viszont 1626-ban kerül Esterházy Miklós birtokába. Fraknó 1590-ig a Weisspriachoké, majd a kincstáré volt. A gazdátlanul álló és a Bocskay—Bethlen féle hadjáratok miatt elhanyagolt vár újjáépítése 1637-ben indul meg. Mint az egyik XVII. századi metszet (1644.) bizonyítja, Esterházy Miklós építkezései alakították Fraknót a maihoz hasonlóvá. A kupán látható vár már az építkezések utáni állapotokat mutatja: az egyik sarokbástyából kinövő torony kivételével szinte a vár valamennyi, ma is meglevő eleme felismerhető rajta. Egyik XVL századi metszet tanúsága szerint az oldalszárnyak tetőzete a maitól eltérően oromzatos volt ugyanúgy, mint a kupán látható ábrázoláson. Csak később, a XVII. század elején, illetve a XVIII. század végén alakították át a fellegvár tető12 MOL. Kam. lt. Nádasdy lt. B. 1563. Vegyes, 37 (Lymbus III. Fasc. 28 XVII. sz.) 13 MOL. Esterházy cs. It. Rep. 66. Fasc. 421 II. k. 351—353. 14 MOL. Esterházy lt. Rep. 66. Fasc. 421. II. k. 424. 15 MOL. Kan. lt. Concriptiones Portarum (rksz. 2560). 16 Krisztinkovich B., Habán emlékek Sopronban és környékén. SSzle. 1960. 3. sz. 221—2321. 101