Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Vörös Károly: Győri csatajelenet egy XVII. századi címerképen
GYŐRI CSATAJELENET EGY XVII. SZÁZADI CÍMERKÉPEN A Magyar Udvari Kancellária az Országos Levéltárban őrzött levéltárának Hungarica et Transsylvanica című (A 97 törzsszámú) fondjában a Lipót király kancelláriájához tartozó iratok egyikén érdekes XVII. századvégi címerképet találunk. 1 Az irat Lokinger Györgynek, a győri várőrség öreg katonájának nemességét kérő felségfolyamodványa. A latin nyelvű folyamodványban Lokinger elmondja, hogy „mivel én már 34 év óta a Tekintetes Győri Generalátus alárendeltségében életemet a legnagyobb veszélyéknek kitéve és a keresztény név oly igen veszedelmes török ellenségétől a győri vár ostromzárolása idején 23 halálos sebet kapva, mind Buda ostromának idején, mind más alkalmakkor hasznos és hűséges szolgálatokat tettem, — melyeket mind Őkegyelmessége, a Vicegenerális is bizonyíthat", — a maga, valamint felesége, Bognár Erzsébet s a házasságukból eddig született György, Márton, János és Ferdinánd nevű fiaik, s születendő többi gyermekeik számára magyar nemesség adományozását kéri. Biztonság kedvéért a kérvény hátlapjára gróf Kéry Ferenccel és gróf Zichy Istvánnal pártoló sorokat is Íratott: mindketten ajánlották a kérés teljesítését, az utóbbi (szabolcsi főispán, majd Győr főparancsnoka, a felszabadító hadjáratok egyik tevékeny alvezére, ki diadalaiért hálából Győrött kápolnát is alapított, — 1693-ban koronaőr s később Komárom vármegye főispánja) az ajánlás egyszerű szavaihoz még azt is szükségesnek tartotta hozzáfűzni, hogy Lokinger jó, s őfelsége szolgálatában érdemeket szerzett katona. Ennek eredményeképpen 1697. február 15-én — mint a kérvényre Mattyasovszky László nyitrai püspök kancellár aláírásával rávezetett záradékból megtudjuk — Lokinger valóban megkapta a nemességet, s azt a címert is, melyet a szokásnak megfelelően, saját magának előre megtervezve, a nemességet kérő folyamodvány végére odafestetett, s melyet itt fényképmásolatban közlünk (1. kép). A címer önmagában is érdekes darabja a XVII. századvégi hazai heraldikának: elbeszélő címer, tehát valóságos eseményt ábrázol, mentesen bármilyen heraldikus szimbólum igénybevételétől. Ami azonban kiváltképpen érdekessé teni, az az, hogy e műfajon belül is teljesen és tudatosan kiküszöböl mindenféle, még az elbeszélő címerekben is használt stilizálást, vagy akár csak egyszerűsítést is. Lokinger ízig-vérig reális, mozgalmas képet rajzoltatott címerének, 1 Az irat Lipót király kancelláriájának Juridica c. csoportjába került ideiglenes beosztásra, azon belül közelebbi jelzete még nincs. 203
