Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)
Vörös Károly: Magyaróvár 1848 őszén
Ezután Imrédy kormánybiztostól 14 vezéreltetve végigment a sorokon, s még vagy három rendbeli kisebb magyar s német megszólításokat tett, amint ti. magyar vagy német helység lakossága előtt állott. Eközben több megjegyzéseket is tett, mint: mily megkülönböztethető a magyar s német már az arcvonásokból is, miben nagy igazsága volt, mert a magyar lelkes tekintettel fogadá szavait, a német pedig pimasz bámulással, mintha nem róla volna a szó. A mosonyi s halászi lovasok mellett elmenvén — kik között német nem volt — monda : látni, hogy a magyar lóra termett, az óvári nemzetőrök mellett pedig elhaladva ezen nyilatkozatot tévé, hogy a magyarnak őszintesége arcából is kisugárzik. Kossuthoz — áttörvén magamat a sorokon — még egyszer sem voltam oly közel, mint jelenleg, miért is volt szerencsém honom egyik legkitűnőbb emberét jól megnézhetni. Ruházatja a legegyszerűbb volt: szürke, közönséges katona-kaput ja vagy köpönyege alól szürke nadrágja volt látható, fején fekete magyar kalap, hosszú fekete strucctollúval. Kossuth eltűnvén szállására, a nép még együtt maradt, s én .... 12-ig az urasági ház előtt őrt állék. Délután az 50-nen táborba menő, s jelenleg a városháza előtt összegyülekező óvári nemzetőrök előtt ácsorgálék, kik végre 4 után gyalog megindultak; őket ... egészen a szolnoki útig kísérem el. Az est igen kellemes volt, s a táborba menők jó hangulattal, a város nagy — leginkább nő — részéről kísértettek. ... Itten még magamról is kell szóllanom, annak felvilágosítása végett, mért nem mentem én is a táborba, s mért maradtam itthon. Ennek egyedüli oka csupán csak az, hogy Mosony megyében nem történt népfölkölés, ihanem csak 1000-nek sors általi kimozdítása, én pedig feltevém magamban, hogy önkénytesen nem menendek táborba, hanem csak népfölkölés vagy sorshúzás útján, hanem akkor minden vonakodás s kikerülés nélkül." Kossuth és a nemzetőrök elvonulása után a napok ismét visszazuhannak abba az álmos eseménytelenségbe, melyet naplójának általános jellemzésénél már említettünk. Közvetlen változást egyelőre a sehwechati vereség sem hoz, mert a csata után — melyről Alexy naplójában különben csak néhány sort találunk, majd néhánynapos időközben rövid bejegyzéseket a harc egyes részleteiről, főleg a kaszás nemzetőrség megfutamodásáról, s a rémhírről, miszerint az oroszok már Erdélyben és Galíciában állnának 15 — a front a nyugati határon még több mint egy hónapig változatlan marad. Míg alig pár napi járóföldre Windischgrätz á bécsi forradalom kíméletlen felszámolásával foglalkozik, lassan elfogy Alexy türelme. Miután egyre világosabban látja, hogy az akadémia egyhamar aligha fogja megnyitni kapuit, november 10-én kocsira ül, s elhagyja a várost. Győrben újból hajóra száll, Pestre indul, hová november 12-én meg is érkezik. 14 Imrédy Lipót (1818—1882) ügyvéd, az 1848-as népképviseleti országgyűlésen a mosonszentJánosi kerület képviselője. 1848. október 4-én nevezte ki Kossuth Mosón vármegye népfelkelési kormánybiztosává. 15 E hír akkor, ebben a formában még alaptalan volt: a cári intervenció konkrét szükségessége Bukovinában (s nem Galíciában) is csak január legelején merült fel, rá sor azonban nem került; Erdélybe pedig végül is csak 1849 február elején vonultak be először cári csapatok. Alexy adata azonban igen jellemző a nép jó politikai érzékére, s általában az egész közhangulatra is. Vö. Andics Erzsébet, A Habsburgok es Romanovok szövetsége. (Bp. 1961) 103—105, 111—114. 292
