Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Christian-J. Guyonvarc’h: Arrabona, Arabo-, Aravisci. Megyjegyzések egy magyarországi kelta helységnévhez

Város"- a breton trëv^ az ó-ir toi6 j,oldal", az új ir tabh stb. (v. ö. Pedersen, op. cit. I, 115—116. ο.). A gall nyelviben könnyen idézhetjük Worms régi névéi Ftolemaios II, 9, 9: Βορβήτομαγος; Itin. d'Ant. 355,3: Borbitomago vagy Borbona, ma Bourbonne-les-Bains, a Borvo istennév mellett, arnelv Apollo m ell éviiévé és amelyet a gallo-római epigráfia sokszorosan bizonyít (Holder I, 489 és Ogam XI, 164. o.). Felhozhatnánk még a Cévennes hegység klasszikus példáját, B. G. VII, 8, 2: w,ons Cevenna, qui Arvernos ab Helviis discludit, valamint Pompomus Mela II, 5, 74: Gallia Lemanno lacu et Cevennicis montibus in duo latéra divisa. A b és a ν közötti ingadozás régi keletű és éppúgy törvényszerűen elismerhetjük az aravo helyreállított alakját is. Sajnos, ez a helyreállítás semmire sem vezet: lehetetlen az Ammianus Marceilinus XXVIII, 3, 8, által 369-ben i. sz. után idézett Areani névre gondolnunk: Areanos genus hominum a veteribus institutum, super quibus aliqua in actibus Constantis rettulimus, paulatim prolapsos in vitia a stationibus suis removiti... Id enim Ulis erat officium < ut > ultro citroque [per longa spatia] discurrentes, vicinarum gentium strepitus nostris ducibus intimarent (v. ö. Holder I, 188, 189). Ezeknek az Areani-k vagy ariara-knak régóta ismert etimológiája igen jól illik helyzetükhöz. Már Wh. Stokes, Urkeltischer Sprachschatz 17. ο. a *(p)arja „éberség" tőhöz kapcsolta őket, amely a *(p)ariano- „őr"-ből származik. Ez a szó egyenes vonalban származik az indo-európai arjo- tőiből, amelynek jelentése „mester, úr". Erre vonatkozólag elég ha Pokorny, Indogermanisches Etymologisches Wörterbuch-jára (I, 67. ο.) utalunk. Bármilyen módon is próbáljuk, az *aravo-t nem tudjuk az *arjo-ra visszavezetni. A gall Ario- mellett, mint az Ario-manus (v. ö. Holder I, 215—216. ο.) vagy az Ario-vistus (B. G. I. XXXI skk.) esetében az ir nyelvben az aire> *ario és airech<c*ariako- felel meg, amelyek a „szabad nemes embert'' jelentik, (v. ö. E. Windisch, Irische Texte I. Wörterbuch, 353b. ο. és Kuno Mayer, Contributions to Irish Lexicography, 52—53. o.), de mindamellett nehéz problémákat vetnek fel és talán különböző ellentmondó és megoldhatatlan etimológiát követelnek (1. J. Vendryès, Dictionnaire étymologique de Virlandais ancien, lettre A, 42·—43. o. es R. Thurneysen, Zeitschrift für Celtische Philologie XX, 353—354. o.). Nem kevesebb gondot okoz a indo-európai *ar(a) „művelni", az új ir airim „művelek", a velszi arddwr „művelő, földműves", az új ir ar, a gall er „művelhető föld", az új ir arán „kenyér".; arathar (< *aratrom) „eke", a velszi aradr, a kornwalli aradar, a breton arar, éppúgy, mint az *ar(a)u, az ir arbor ( <*arur) „gabona" (F. J. Pokorny, Idg. Etym. Wb. I, 62.). Noha alapos kutatásokat végeztünk ennek a tudósnak fő munkáiban, nem találtuk meg a d'Arbois de Jubainville etimológiájára vonatkozó utalást, amelyet Holder (I. 180) idéz: Aravi „die sehr achtsamen, beschützer" vom Stamm ar-rau". Ez az etimológia (Wh. Stokes, Urkelt. Sprachschatz, 23.) egy helyreállítását afo-ra „védek" rövidíti meg, melynek végződése egyébként problematikus (az idézett ir ige álszenvedő), mégpedig az az ir con-oi „servat", múltidő egyesszám 3 con-r-oeth, többesszám 3 con-r-oethatar és a hangsúlyos szó előtti alak for-com-ai „servat" szavakat összehasonlítva a szanszkrit ávati „kedvelni, előnyben részesíteni, megvédeni" és főleg a keltán belül a gall Avi-cantus-al, amely istennevet Nimes-ben a CIL XII 3077 feirat tanúsít (Holder I, 313). Óvakodni fogunk attól, hogy ezt a merész etimológiát a mi számlánkra írjuk, mert magában viseli a kelta etimológia minden szokásos bizonytalanságát, amikor nem alapul nagyszámú írott bizonyítékon. A gall Avicantus inkább az Eogan típusú ir személynevekkel való összehasonlítást tételezi fel és igen