Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Christian-J. Guyonvarc’h: Arrabona, Arabo-, Aravisci. Megyjegyzések egy magyarországi kelta helységnévhez

ség a Kárpát-medencében, lásd pl. az ülirizált és thraeizált szkordiszkuszokat Strabon VII 3, 2; 3, 11, Appianos Illyr. 3, Floras III 4. Nem választjuk el az araviszkuszok-tól a spanyolországi Aravus-ók nevét, amelyet a római kori feliratok igazolnak, CIL I I 429 118-ban i. u. civitas Aravorum Deveza-ban Marialva mellett; 502 Merida-ban; 760, 12 Alcantara-ban; 1017 Badajoz-ban; VI 3422 Rómában (Holder I, 180). De nem választjuk el az Aravacus-ok nevét sem, ugyancsak a spanyolországi Tarragoniában, akikről pedig több értesülésünk van és akik Holder III, 656 szerint „rechts und links im Gebiet des oberen Duero und des oberen Tajo, jetzt in Alt- und Neukastilien, prov. Seria" telepedtek le. Polybios XXXV, 2, 4: Παρά τών Άρανακών, 9:Τάς'Αρα~ νακών Αδικίας, 13: Οί δ' "Αραυάκαι, 3, 3: Τοις μέν Άρανάκαις, 4: Τσύς ôè Άραυάκας, 9: Άρανάκας; Strabon III, 4, 13: Αυτών τε τών κελτιβήρων είς τέτταρα μέρη διηρημένον οί κράτιστοι μάλιστα προς εω εϊσΐ καΐ προς νότον οί Άρουάκοι, αννάπτοντες Καρπητανοις καϊ ταϊς τον Τάγονπ ηγαϊς. Πόλις δ' αυτών ονομαστότατη Νομαντία. Diodorus Siculus XXXI, 42 : Οί μέν Άρουακοί, νομίσαντες πολύ κρείττονς είναι τών 'Ιβήρων; Plinius, Nat. hist. Ill, 19: Vaccaei, Vettones et Celtiberi Arevaci; 27: Arevacis nomen dedit fluvius Arava; IV, 112: Per Arevacos Vaccaeosque; Ptolemaios II, 6, 55: Άραιονάκες; 56: Τών Άραιονακων Szent Jeromos, contra Vigïlaníium: De Vectonibus, Arrebacis Celtiberisque descendens (Holder I. 179—180V Ehhez járul még kb. húsz felirat az i. sz. I. és II. századokból, amelyekben egy Spanyolországból származó Ala Aravacorum-ról van szó és amelyeknek a CIL Ill-ban jegyzékbe vett, legnagyobb része a véletlen folytán Noricumban és Pannoniában került elő (Holder I, 180 és III, 658). Az Aravacus-ők keltiber nemzetisége nem kétséges. Az -aco képző egyike a leggyakoribbaknak a kontinentális kelták egész régi területén, melynek öszszes jegyzékbe vett példáit felsorolni igen fáradságos volna (v. ö. Holder hatalmas listáját, I, 21—31, és a jelentésére nézve d'Araibois de Jubainville, Études Grammaticales sur les langues celtiques, 15—17). Spanyolországban, éppúgy mint másutt ezt a képzőt a keltáknak lehet tulajdonítani (Ulrich Schmoll, die Sprache der vorkeltischen Indogermanen Hispaniens und das Keltiberische, 52. o.). Másfelől viszont a görög—római források mutatják, hogy a tekintetbe veendő gyökérszó az Arav-. A legfigyelemreméltóbb bizonytalanságot Pliniusnál találjuk, aki Arevaci-X mond, azonban Aravaci és Arevaci között a különbség jelentéktelen, Az első következtetés tehát, amit ebből levonhatunk az, hogy egész sor olyan ethnikai név van (Aravisci, Aravi, Aravaci), amelyeket az arav- tőből képeztek. Vájjon ugyanaz a tő van-e az Arrabona névben? A b/v váltakozás eleve nem akadályozná meg az összevetést és a Ravennai Anonymus által közvetített alak, Aravona, nem torzítás, hanem a késő korban gyakori kiejtésnek viszfénye. A b az indo-európaiban ritka és az ajakhang, ott ahol megvan, a kelta nyelvben az összes médiák sorsát követte: a b (az indoeurópai b-ből vagy bTi-ból származik) b-vé gyengült, amit a középirben b/i-vá írtak át, a közép velszi-ben u vagy v-vé, az új velsziben f-fé és a bretonban u-vé. Mint kezdő hang néhány b még megmaradt (velszi bustl, breton bistl, kornwalli bystel „golyó", ir benn „szarv, hegy" stb.). Hozzá kell azonban tennünk, hogy a jövevényszavakban sok breton b a francia υ-ből származik és magánhangzók között egy sincs feljegyezve: 1. a breton Aboíui-t, amely folyamnév tő, a velszi aj on, az ó-kornwalli auon, a breton aven: folyamnév töveket; az ó-ir gabim ,veszek", az új ir gabhaim szavakat. Egyik b sem maradt meg a szó végén sem: a következő szavakban: gall Atrebates, az ó-ir treb, az új ir trebh, a velszi tref 93