Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Uzsoki András: Bronzkori temető Mosonszentmiklós–Jánosháza-pusztán

tes díszítéssel, melynek még az alját is körvonallal bezárt köröcskék ékesítik (XIX. t. 1). A hengeres nyakú edények formáját látom kicsinyben a függesz­tős edénykénél (XIX. t. 13), melynek a vállán elhelyezett két kis bütyök füg­gőlegesen át van fúrva, subcutan fülképzése van, igen ritka. A félgömb alakú, behúzott szájperernű tálacskák, peremükön egy, ritkán két kis füllel, pompás díszítésűek (III. t. 1, XX. t. 3, 4, 6 és 7). Akihajló peremű félgömb alakú tálacskla már ritkaság (XX. t. 5), az ún. tojástartó edényke, mely korongos talpon áll, eddig egyetlen példány a leletanyagban (XX. t. 10). A tojástestű, rövid tölcséres gallérkiképzésű korsószerű edényke körkörös vonaldíszítésű (XIX. t. 11 és 12) vagy girlandszerű motívum ékesíti (XIX. t. 10). Csak három példány került elő. A már említett 8. sírban talált korsóalakú, szájnyílásán fedett csörgőben két kis golyó adja a csörgő hangot. Díszítése azonos a korsóknál ismertetett díszítéssel (XIX. t. 1). Idézzük azt a díszes vázát (XVÍII. t. 6), melynek profilra nézve kicsinyített .mása egy edényke, vállán kis falécekével. Alja díszített, száj­nyílása hoimorúan be van fedve, középen kicsi kerek lyukkal (XX. t. 2). Rendel­tetése ismeretlen, analógiát a szakirodalomban még nem találtam. Különböző típusú, ritkán e ] őforduló edények. Elsőnek említjük a behúzott és ívelten tölcséres nyakú vázát, melynek hangsúlyozott vállán kis bütyök fül és három alig érezhető díszített bütyök van, teste fél tojásalakú. Szájperemét belül körbefutó vonal, szélét négy helyen rovátkolt sorozat díszíti, közvetlenül alatta mészbetétes sáv, fűrészfogazással lefelé. A bütyköket pontozott vonalak kötik össze, köröcskékkel kiegészítve. A nyak tövéiben ovális alakú pontsor fut körül, a bütyköket és a fület lefelé ívelő girlandvonal köti össze, melyekről W motívumból kialakított rojtősvégű füzérek csüngenek le. A füzérek között ket­tős pontsor vonal, a bütykökből kiindulva a talp felé haladva osztja fel az edény felületét. A bütykök élét és a fül peremét rovátkasor díszíti (VIII. t. 6). A rend­kívül díszes váza párhuzam nélkül áll. Leginkább a tölcséres nyakú edény és a korsó közötti átmeneti típusnak gondoljuk, természetesen ez nem fejlődés szem­pontjából történő meghatározás, csupán a forma tipológiai elemzése. A temető anyagában hasonló alakú, kisebb példány előfordul, ennek füíképzése, kissé vaskosabb alakja és a váll tövében körbefutó ovális pontsordísz alkotják a hason­lóság tárgyát, ennek talpa sűrű pontbenyomásokkal díszített (XIV. t. 6). Gátai típusú amphora, 13 egyetlen példány, tölcséres nyakából közvetlenül a száj perem alól kiinduló két szalagfüle a nyaktő alatt helyezkedik el a vállon, legnagyobb öblösödése a has alsó egyharmadánál van (XIV. t. 3). Ugyancsak egyetlen példányként fordult elő az a kettős kúpos öblös edény, melynek vállán két finom bütyök van, és vékony, gallérszerűen kihajló, egye­nesre levágott szájperenie a római kori hasonló alakú vázákra emlékeztet. A vál­lon a bütyköket füzércsoportokból álló ízléses mészbetétes díszítés köti össze 14 (IV. t. 6). Egy kettős kúpos edény, melynek nyaka hiányzik és két kis füle van a nyak­tőben, szintén egyedi példány a temetőben (IV. t. 5). Valószínűleg hombárszerű edény lehetett az a töredék, melynek öblös hasú alsó része maradt meg, oldalán egy füllel és bekarcolt párhuzamos vonaldíszítés 13 A gátai kultúra területén kívül hasonlót ismerünk Rábakovácsiból (Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár), és Lovasberényből (Tompa i. m. Taf. 23. 3). 14 Teljesen azonos példány még nem került közlésre, de hasonló alakok Dunán­túlon és Szlovákiában is találhatók általában nyak nélkül. <<•-

Next

/
Oldalképek
Tartalom