Arrabona - Múzeumi közlemények 5. (Győr, 1963)

Uzsoki András: Bronzkori temető Mosonszentmiklós–Jánosháza-pusztán

Az edények és az urnák befedésének különböző módját a leletek leírásánál külön-külön ismertettük, most csupán összegezzük megfigyeléseinket. Az urnát általában tállal borították le, (26. ábra) vagy pedig tálat helyeztek szájába, ebbe pedig egy vagy több korsócskát tettek (6. és 18. b. ábra). Az sem ritka jelenség, hogy törött edénynek az alját fedőként alkalmazták az urna szájára, (18 a., c. ábra) a cél tehát a hamvak, és az élelmet tartalmazó edények befedése volt. Erre jó példa a 34. sír, melyben a hamvakat tartalmazó urnát és a mellette álló, élelmet tartalmazó két edényt egy-egy tál fedte be (10. sír). A hamvaknak az urnás temetkezésnél jelentkező gondos óvása a szórthamvas temetkezésnél általában nem tapasztalható. A hamvak ritkán voltak egy helyen, 'elég gondatlanul, sokszor csak beleszórták a sírba. Az urnás temetkezésnél a gondos kezelésre utalnak azok az esetek, mikor a hamvakra kis edényeket helyeztek, (18. ábra) vagy kis edényfedőkkel takarták le (7. ábra), s még az urna száját is befedték. A sírokban elég gyakori a törött állapotban elhelyezett edény vagy cserép. Teljesen bolygatatlan sírokban is többször tapasztaltuk ezt, még ott is, ahol sok volt az edény. Ez valamilyen szokás lehetett a bronzkorban, mert általában gyakori más kultúrák sírjában is. öt sírban folyami kavicsot, a 65. sírban pedig egy tállal leborított csillámpala szerű követ találtunk. Jelentőségét nem ismerjük. Már említettük az élelem mellékelését, a 34. sírnál két edényben vegyvizsgálat mutatta ki előfordulását, míg több sírban állati csont — juh-féle — bizonyítja a húsnak élelemként történő sírbahelyezését. A 21. síriban vadkanagyar (XXI. t. 7) volt, a 14. sírban pedjig agancsrózsa töredéke. A kovakőhulladék ritka, a kagylóhéjtöredék valamivel gyakoribb, azonban mindkettő olyan körülmények között található a sírokban, hogy arra kell gondolnunk, csupán a temetésnél véletlenül kerültek a sír földjébe. A bronzékszer rendkívül ritka, egyetlen esetben lehetett jól megfigyelni a ruhatűnek az elhelyezését. A 29. szórthamvas sírban a hamvak tetejére volt helyezve (IV. t. 15.). Általában a bronzleletek' a hamvak közül kerültek elő. A temetési szokás szinte minden tekintetben megegyezik a Patince-Pát pusztai temetkezéssel,

5 azonban ott túlinyomó számban voltak szórthamvas sírok, míg Mosonszentmiklóson az urnás sírok vannak többségben. A kerámia Általában rossz égetésü, könnyen szétmálló. Az edények színe az égetés időtartama és hőfoka szerint változik. A finoman iszapolt, vékonyfalú, gondos kidolgozású edények (korsók, edényfedők, miniatűr edények stb.) rendszerint világos téglavörös színűek, s anyaguk jó megtartású, mert gyorsabban kiégtek. A vastagfalú, durván (finom kaviccsal vagy edénycseréptörmelékkel sóvá nyitott) iszapolt edények (tölcséres és hengeres nyakúak, tojástestűek, a tálak nagyobb része és általában a nagyobb, vaskosabb példányok) barnás szürke színűek," gyakran sárgás foltokkal, ahogy a hő hosszabb-rövidebb ideig érte őket. Az a feltevésünk, hogy nem kemencében, hanem szabadon égethették az edényeket, a színfoltos felületükből következtetünk erre. Az edények töresfelülete a barnás szürke példányoknál általában megegyezik a felület színével, de a sötétebb sárgás és világos téglavörös szinűeknél csak abban az esetben azonos a 5 Dusek i. m. 76